Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
EÖRSI LÁSZLÓ Budapest ostroma, 1956
Budapest ostroma, 1956 EÖRSI LÁSZLÓ A szovjet haderő Magyarországon 2 1945 után a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására a szövetséges hatalmak megállapodása adott lehetőséget. Ezt a Szovjetunió és Magyarország közötti 1947-es békeszerződés megerősítette, amennyiben kimondta, hogy a szovjet erők mindaddig az országban maradnak, amíg Auszttiában is állomásoznak csapataik. Az 1955-ös államszerződés hatálybalépésétől viszont a Varsói Szerződés szabályozta a katonai jelenlétet. Mintegy négy hadosztálynyi erő tartózkodott az országban. 3 Október 23-án Andropov nagykövet 4 észlelte, hogy Budapesten „a helyzet rendkívül veszélyes", és telefonon kérte a hadí A tüntetéssorozatra, az általános radikalizálódósra, az első fegyveres összecsapásra (a Rádió épületénél), valamint azokra a harcokra, ahol a szereplők mindkét oldalon magyarok voltak (pl. köztársaság téri Pártház ostroma), a sortüzekre (amelyek közül az október 25-ei Kossuth téri volt a legkatasztrofálisabb) és egyéb atrocitásokra részletesen nem térek ki, miként a történethez kapcsolódó tárgyalásokra és a politikai helyzetre sem. Mindezekről számos tanulmány, forrásközlés látott napvilágot, írásom csak a felkelők és a szovjet csapatok harcát tárgyalja, amelyről eddig összefoglaló feldolgozás nem született. 2 Forrásaim: A „Jelcin-dosszié". Századvég—1956-os Intézet, 1993. Szerk.: Gál Éva, Hegedűs B. András, Litván György és Rainer M. János); Hiányzó lapok 1956 történetéből. Móra Ferenc Könyvkadó, 1993. Válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Vjacseszlav Szereda és Alakszandr Sztikalin); Szovjet katonai intervenció, 1956. Szerk.: Györkéi Jenő és Horváth Miklós. Argumentum Kiadó, 1996; Döntés a Kremlben, 1956.1956-os Intézet, 1996. Szerk.: Vjacseszlav Szereda és Rainer M. János). 3 Szovjet katonai intervenció, 1956.8. old. 4 Andropov, Jurij Vlagyimirovics (1914-1984); 1939-től az SZKP tagja, 1954 júliusától 1957 márciusáig a Szovjetunió budapesti nagykövete. 1961-től az SZKP KB tagja, 1967-től a KGB vezetője. 1982-ben az SZKP főtitkára, 1983-ban a Szovjetunió Legfelső lanácsának elnöke lett.
