Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
DOMOKOS GYÖRGY Forrásközlés
vennünk az ágyúkat, ami által időt nyertek, hogy a tűzben felizzott rés valamelyest lehűlhessen, amiben a beállott eső nagyon sokat segített. Délután 5 óra tájáig mindkét oldalról lőttük a paliszádokat és meglehetősen nagy nyílást ütöttünk bennük, míg végül is — miután mindenhol minden a megkívánt rendben volt — az e célból a pesti oldalon felállított 1 2 ágyúval megadtuk a jelt, amelyre mindenünnen nagy kiáltozással egyszerre megindult a támadás. A kivezényeltek ugyanabban a hadrendben nyomultak előre, amint az elmúlt éjszaka a közelítőárkokban felállítottuk őket, mégpedig az ágyúk, bombák és a felállított lövészek tüzének védelme alatt, egészen a résre, ennek ellenérc az ellenség eléggé szabadon mutatkozott, hogy az említett rést megvédje, tömegével szórta a köveket, kézigránátokat és nyilakat, kaszákkal, szablyákkal és minden eszközzel védekezett, tömegével szórta a lőporos zsákokat embereink közé, néhány aknát felrobbantott. Mindez az ellenséges ellenállás és a meredek rés — bár most sokkalta jobb volt, mint 'amikor az utolsó alkalommal akartunk állást foglalni — a mieinket valamelyest visszatartotta, míg végül is parancsra, maguknak a magas rangú tábornokoknak kiállása, a tisztek állandó ösztökélése, valamint azáltal, hogy a többiek támogatását látták, az utolsó lépésre szánták el magukat, amely ilyen körülmények közt a legnehezebbnek tűnt, és az ellenség előtt, a paliszádoknál állást foglaltak. Ez elsőben a középső kurtinánál 5 kezdődött, mivel itt a rés alkalmasabb volt, az ellenségnek pedig a maga oldalán kevesebb mozgástere volt az árok felé. Amint az ellenség visszakozott, a mieink közül sokan nem késlekedtek, hanem átmásztak a paliszádokon, ezáltal oldalba kapták az ellenséget, amelynek amúgy is eleget kellett védekeznie a mieink ellen, jobb oldali támadásunk felől pedig elhárult az ellentámadás veszélye. Végül is az ellenség visszavonult, a mieink üldözték a harmadik falig, ahol a mieink közül tényleg már halottakat láttunk. Vannak, akik azt állítják, hogy tényleg benn voltak a városban, a nagytemplomnál, mivel azonban nem segítették őket, ismét vissza kellett jönniük. Még mindig több és több akna robbant, amelyek a mieinket a rondella magasából levetették, ezzel együtt a mieink olyan nagy elszántságot tanúsítottak, hogy a mellettük levők rendületlenül álltak és kétoldalt — miután az aknák kifejtették a hatásukat — ismét összezárkóztak. Akiket pedig az aknák a rondella lábához vetettek és semmi különösebb kárt nem szenvedtek, rögvest a többiekhez csatlakoztak. Az aknák okozta károkon kívül még egy másik kárt is szenvedtünk, mégpedig a saját lőporunktól, mivel ennek kihordásakor és figyelmetlen kiosztásakor, a folytonos tűz alatt túl sok lőporos zsákot és patrontáskát aggattak magukra, ami által igen sok köztük megsérült. A 5 Értsd: a kurtina közepén.
