Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

EÖRSI LÁSZLÓ Budapest ostroma, 1956

Részlet Szegedi Flórián vallomásából Két akcióról tudok, amit a mi csoportunk [a 3-as számú iskolában lévő, Bojtor Béla ve­zette nemzetőregységről van szó] hajtott végre. Az első november 9-én volt. Arról ér­tesültünk, hogy a Wekerle telepen a szov­jetek rabolják a civil lakosságot. Ekkor pa­rancsot kaptunk Bojtor Bélától, aki állandó összeköttetésben volt Koroly hdgy-gyal, hogy vonuljunk ki fegyveresen, és vegyük fel a harcot a garázdálkodó szovjet csapatok ellen. Kivonultunk, csopottunk az elvonuló szovjet gyalogságra tüzet nyitott. A szovje­tek géppisztolytűzzel válaszoltak, és ennél az akciónál magam is megsebesültem. A második akció ugyanezen a napon a délutá­ni órákban volt. Csoportunk tagjai ismét fegyveres harcba keveredtek a szovjet har­cosokkal... Harcok Kőbányán A Csajkovszij parkba vezényelt honvédségi erők a civil hatcosok követeléseié átadták a légvédelmi ütegeket. Több sorkatona, Silye Sámuel tizedes 151 vezetésével, ön­ként csatlakozott hozzájuk, amikor a hat lö­vegből hármat a Zalka Máté térre, kettőt a Jászberényi útra (később az Éles sarokhoz) vittek, egyet a Csajkovszkij park védelmé­re állították fel. Ez az együttműködés gyü­150 Tanúkihallgatási jegyzőkönyv (továbbiakban: tk.) 1957. IX. 9. Hadtörténeti Intézet Levéltára 200/58. Szegedi 27 éves vízvezetékszerelő volt. 1958-ban kivégezték, isi Silye Sámuel (1932-1959); vasesztergályosként dolgozott, 1953-ban bevonult. A forradalom idején rádiós rajparancsnok volt. 1959. június 6-án letartóztatták, halálra ítélték, és november 21-én kivégezték. mölcsözőnek bizonyult: már november 4-én több harckocsit megsemmisítettek, főleg az Élessaroknál. 6-án ismét rekvirál­tak fegyvereket a katonáktól, amelyeket a légi etők ellen is felhasználtak. 7-étől a szovjetek mind nagyobb erőkkel vonultak fel, 8-án megtámadták a felkelők amúgy is fogyatkozó ütegállását, és megsemmisítet­ték a fegyvereiket. Ezután szétszóródtak a kőbányai szabadságharcosok. 152 Részlet Silye Sámuel vallomásából 53 November 4-én, szürkületkor, a Jászberé­nyi út felől négy harckocsi közeledett, és tőlünk 100 m-re megállt. A civilek parancs­nokának utasítására a kezelők elfoglalták helyüket. Előzőleg már megbeszéltük, hogy a civilek parancsnokának tűzparan­csát a civilek felé én fogom továbbítani. Továbbiakban parancs nem lesz, hanem automatikusan folytatják a tüzelést. Mikor a 4 harckocsi megállt, a civilek parancsno­kának tűzparancsára, mielőtt én azt megis­mételhettem volna, a kettes kezelő, Zabos Ádám tüzet nyitott a harckocsikra. [...] A löveg második lövésénél az egyik harckocsi irányából tüzet láttam felcsapódni [...], ez­után a harckocsik is több lövést adtak le irá­nyunkba. Zoványi [József], Zabos és Fábi­án [György] honvédek a tüzelést folytat­ták. Kb. 5 lövés lett leadva, a harmadik-ne­152 Silye Sámuel és tsi, HL 073/59. Belügyi adótok szerint (1H V-l 50381) a kőbányai ellenállók mintegy 150-en (a Sörgyárban, a Zalka Máté téren, a kerületi rendőrkapitányságon, a Csajkovszkij parkban) összesen négy harckocsit, egy páncélautót semmisítettek meg, 30 szovjet katona áldozatul esett. 153 jkv. 1959. VIII. 24. HL 0121/59.

Next

/
Thumbnails
Contents