Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
EÖRSI LÁSZLÓ Budapest ostroma, 1956
Buri nevezetű parancsnoknak, akitől azt az utasítást kaptuk, hogy menjünk vissza az Ady Endre utcai útszakaszra, és ott vegyük fel a harcot, mivel a csepeli technikumban egy nagyobb szovjet egység tartózkodott. [...] A harcot felvettük, és kb. 15 órakor egy harckocsit kilőttünk, majd a technikumban lévő egységet elhallgattattuk. 9-én 7-8 óra között a Buri nevezetű parancsnok futárjával értesített bennünket, hogy a tüzérségi lövedékük elfogyott, és nem látják semmi értelmét a továbbiakban, hogy Csepelt védjék, de amennyiben egységünknek kedve van a harcot folytatni [...] úgy maradhatunk még. [...] En magam még egész nap harcoltam a szovjet gyalogság ellen, csak a késő délutáni órákban hagytam abba a harcot, amikor már géppisztolyomból minden töltény elfogyott. [...] A pesterzsébeti felkelők A csepeli parttal szemben, a pesti oldalon, Pesterzsébeten, Pestlőrincen és Soroksáron a spontán módon összeverődött felkelők már a forradalom első napjaiban szembekerültek a szovjetekkel, mivel igyekeztek megakadályozni, hogy behatoljanak a város központjába. Később a Jutadombnál és környékén a kiskunhalasi 37. gépkocsizó lövészezreddel is felvették a harcot. 130 Október 25-26-án Pesterzsébeten a civil fegyveresek elfoglalták a XX. ketületi pártházat, a tanácsházat, majd a rendőrkapitányságot. Oltványi László vegyészt 131 választották vezetőjüknek, később a kerület nemzetőrparancsnokának is. A környéken lévő fegyveres csoportok szintén Oltványiakhoz csatlakoztak. így Pesterzsébeten szervezték meg legkorábban (még a tűzszünet kihirdetése előtt) a fegyveres forradalmárok központi irányítását. A fegyverszüneti időszakban nemzetőregységek szerveződtek a Tanács épületében (Kálmán Béla hadnagy 132 vezetésével), az Attila utcai iskolában (Tóth Ferenc 133 irányításával), a Török Flóris utcában, a Szitás utcában, a Gubacsi hídnál, a Jutadombnál. Oltványi a körzeti rendőrőrsre is no Ez volt talán a legnagyobb áldozatokkal járó harc a magyar katonák és a civilek között. Hódosán Imre volt parancsnok szerint (Cselédkönyvtől a tölgyfalombig. Zrínyi, 1984,214. old.) a felkelők rajtaütöttek a katonákon, minek következtében az ezred felderítőtisztje meghalt, és több mint 20 katona megsebesült. Hódosán őrnagy erre elrendelte a környék átfésülését, és saját bevallása szerint „a lakosság segítségével" kutatták fel az „orvlövészeket". „Hat és fél órás harcban" 80-85 felkelőt lőttek agyon, és további 30-40 főt megsebesítettek, 23 embert pedig foglyul ejtettek. A harc körülményei máig nem tisztázottak, ám az itt feltüntetett civil-veszteségek vagy sokszorosan eltúlzottak vagy ha igazak, akkor a listák döntően ártatlanokat tartalmazhatnak, emellett teljesen valószínűtlen, hogy a helyi lakosság a felkelőkkel szemben a kiskunhalasi ezredet támogatta volna. Hódosán alakulata bizonyítottan legalább két civil foglyot agyonlőtt. 131 Oltványi László (1915-1996); 1 945 előtt főhadnagy volt. 1953-ban az ÁVH bebörtönözte. Részt vett a bécsi „Magyar Forradalmi Tanács" megalakításában, majd Genovában folytatta a szervezkedést. 1957. márciusától a Magyar Szabadságharcosok Olaszországi Szövetségének elnöke lett. 1958-68 között Brazíliában élt, majd az NSZK-ba költözött. 1981 -ben megjelent memoárja: Harcok Dél-Budapesten. 132 Kálmán Béla (1934-) a szíjgyártó szakmáját 1952-ben katonaira váltotta. A kaposvári lövészezrednél teljesített szolgálatot hadnagyi rendfokozattal. 1956. október 28-án jelentkezett nemzetőrnek a XX. kerületben. A Török Flóris utcai csoport parancsnokává választottók. 1958, december 19-én letartóztatták, és első fokon halálra ítélték. Jogerősen életfogytiglanra csökkentették a büntetést. 133 Tóth Ferenc (1926-) a fegyverszünetben csatlakozott a felkelőkhöz. Az egyik belügyi forrás szerint letartóztatták és ügyét átadták az ügyészségnek.
