Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
EÖRSI LÁSZLÓ Budapest ostroma, 1956
rádiótechnikusnak és egy volt jugoszláv partizánnak, Ekrem Komál művezetőnek is. Ebben a régióban egyébként korántsem voltak olyan súlyos harcok, mint pl. az Üllői út környékén. Még a fegyverszünet előtt a Széna tériek vezetői tárgyalásba bocsátkoztak a Bem laktanya tisztjeivel, akik fegyverletételre akarták rávenni a felkelőket, de végül abban állapodtak meg, hogy közösen működnek közre a rendfenntartásban. Miközben tárgyaltak, egy szovjet-magyar támadás ideiglenesen elűzte a térről a civil fegyvereseket. A fegyverszünet idején a Petőfi laktanya katonái segítették a fiatal felkelők kiképzését. Október 30-31-én a csoport ellenőrzési területe sokszorosára növekedett, mivel „Szabó bácsiék" kezükben tartották a kerületi pártházat, a Statisztikai Hivatalt, a Bécsi kapu környékét, a Szovjetunióba került pártvezetők villáit, sőt a bűvösvölgyi AVI I-s objektumot. Egyik akciójukkal a III. kerületi pártházat is elfoglalták. Nem jött létre azonban tényleges együttműködés a Butkovszky Emánuel' 09 vezette II. ketületi Katonai Forradalmi Bizottmánnyal, amely a Fő utcai Katonai Ügyészség és Bíróság épületét tette székhelyévé. Szabóék új központja a Maros utcai, kiürült AVH-s objektum lett, de egy kisebb részleg Ekrem Kemál irányításával a Széna téten maradt. A forradalom alatt az AVH-sokra és vezető páttfunkcionátiusokra vadászó összes „különleges csoport" közül a Széna térieké szerezte a legnagyobb zsákmányt, amikor elfogta Marosán Györgyöt, az MDP PB tagját. (Néhány órával később szabadon engedték.) A Széna tériek sajátos részlege volt az ún. „Bányász-brigád". (Vezetői: Rusznyák László 110 és Czimmer Tibor 11 ' bányászok.) A „brigád" a Pilis hegységben több rendőrőrsöt, munkásszállót foglalt el, majd felszabadították a csolnoki rabmunkahelyet is. November 2-án, téves tájékoztatás miatt AVII-sokat keresve, 70-80 Széna téri felkelő megszállta a Külügyminisztérium épületét, ahol erőszakoskodtak a tisztviselőkkel, feldúlták a helyiségeket, majd — ugyancsak tévedésből — az épületet biztoío/ Bán Róbert (1 934-1 957); az Otion gyár műszerésze, 1945-től az MKP-MDP tagja. A forradalom idején a Széna tériekhez csatlakozott, előbb „ezredírnok" lett, majd parancsnokhelyettes. November 4-én szovjet fogságba esett. Deportálták, 1 957-ben Budapesten halálra ítélték, és kivégezték. tos Ekrem Kemál (1924-1957); Macedóniából Magyarországra költözött, azonban mint jugoszláv állampolgárt 1949-ben kiutasították az országból, de visszaszökött. Műszerészként dolgozott. 1956-ban a Széna téri csoporthoz csatlakozott, ahol parancsnokhelyettes lett. November 7-én balesetet szenvedett, és december 28-án a kórházban letartóztatták. Halálra ítélték, és 1957. november 29-én kivégezték. 109 Butkovszky Emánuel (1931-); az Erőmű lavító és Karbantartó Vállalat szerszámkészítője volt. (Mint repülőhadnagyot 1952-ben leszerelték.) A forradalom idején a Margit-hídi hídőrség egyik vezetője volt. Október 31-étől a Fő utcai Katonai Ügyészség és a Börtön épületének felkelőparancsnoka lett. Névlegesen a budai fegyveres erők kinevezett főparancsnoka volt, főleg szervezőmunkával töltötte az idejét. Novemberben emigrált. no Rusznyák Eászló (1933-1957); 1955-től a forradalom kitöréséig a pilisszentiváni bányában dolgozott. 1956. október 26-án csatlakozott munkatársaival a Széna tériekhez, és részt vett a harcokban. 31-én a „brigád" parancsnoka lett. November 4-én a szovjetek letartóztatták, és deportálták. Budapesten halálra ítélték, és 1 957. november 29-én kivégezték. ni Czimmer Tibor (1923-1957); 1944-ben megszökött egységétől, és katonaszökevényként bujkált. 1945-től — többek közt — bányászként dolgozott. 1956. október 30-án csatlakozott munkatársaival a Széna tériekhez, másnap a „brigád" parancsnokhelyettese lett. November 4-én a szovjetek letartóztatták és deportálták. Halálra ítélték, és 1957. november 29-én kivégezték.
