Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai
lakat és a réseket rohamozta. Véres kézitusa után betörtek a Vízivárosba, majd a balszárny csapatai a Pestre vezető hajóhídig, a jobbszárny pedig a Bécsi kapu felé előnyomulva elvágta az utcákon visszavonulóban is keményen küzdő törökök menekülési útvonalát. Valamennyi ellenséges katona elesett a mészárlásban. A vereség után a budai pasa feladta a gellérthegyi erődöt is. A keresztények most már teljesen körülzárták a Várat, és 12-én megkezdték a módszeres ostromot. A sajkások többszöri akcióval megsemmisítették a Vár alatt horgonyzó török hajókat. A Duna partján, a Vízivárosban és a Gellérthegy tetején felállított ágyúk már 14-étől módszeresen pusztították a védműveket. Az északi oldalon a Bécsi kapu mellett törtek két rést, ám hiába roh: imozta k meg többször is a német gyalogosok, nem tudták elfoglalni őket. Az időjárás is közbeszólt. A beköszöntő hideget október 19-étőI állandó esőzés kísérte, és hiába tolták előre az árkokat egészen a résekig, a sárban minden mozgás lehetetlenné vált. Október 26-án még tettek egy kísérletet a rések ellen, de a német gyalogság minden bátorsága is kevésnek bizonyult. Közeledtek a felmentő csapatok is, így 29-én, a védők kitörései közepette, megkezdték a hadianyagok és a sebesültek elszállítását, majd november 2-án a keresztény sereg elvonult Esztergom felé. A kísérlet egyetlen eredménye az volt, hogy Szaturdzsi Mehmed pasának abba kellett hagynia Várad ostromát, amelyet azért indított, hog)' Buda alól elvonja a keresztényeket. Kettős kudarcáért a szultán selyemzsinórral jutalmazta. A keresztény csapatok pedig a meghiúsult ostrom ellenére sem hagytak nyugtot a budai törököknek. Számos rajtaütés mellett 1599. augusztus elején Pálffy Miklós és Zrínyi György főkapitányok csapatai portyára mentek Buda alá, és lest vetettek Dev Szulejmán budai pasának és kíséretének. A pasa fogságba esett, csapatát pedig szétverték. Az 1600-as esztendő is török sikert hozott: hosszú és hősies küzdelem után, elsősorban a létszám- és lőszerhiány miatt, Kanizsa védőinek fel kellett adniuk a várat. 15 Emiatt a következő évben meg kellett osztani a császári haderőt. Míg azonban Ferdinánd főherceg hiába próbálta Kanizsát visszavenni, addig a kitűnő Mercocur herceg, miután elhitette a törökökkel, hogy Buda ellen készült, váratlanul megjelent Székesfehérvár alatt, s tíz nap múltán megadásra kényszerítette a védőket. Buda közvetlen védelmi gyűrűjének fő erősségei immár a keresztények kezébe kerültek. A nagy lehetőség azonban kihasználatlan maradt. Jemisdzsi Hasszán nagyvezír 70 000 fős hadereje 1602. augusztus 29-én visszavette Székesfehérvárt. 16 A szeptember elején Győrnél állomásozó kb. 24 000 főnyi sereg ugyan túl gyenge volt, de a nagyvezír magára hagyta Budát, Erdély felé vonult, hogy a tartományból kiverje a Giorgio Basta is Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. Nagykanizsa. Városi monográfia. I. Nagykanizsa, 1994.328-335. old. u Gömöry Gusztáv: Székesfehérvár visszavétele 1601 -ben és újbóli elvesztése 1602-ben. Hadtörténelmi Közlemények 5 (1892), 299-322., 609-635. old.; Rázsó Gyula: Székesfehérvár hadászati jelentősége a török hódoltság korában. Az 1601. és az 1688. évi ostrom. Székesfehérvár évszázadai. 3. Törökkor. Szerk.: Kralovánszky Alán. Székesfehérvár, 1977.145-158. old.
