Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
EÖRSI LÁSZLÓ Budapest ostroma, 1956
Részletek Angyal István Saját kezű vailomásá-M(7£5r5. XII. 25f [Az októberi harcok idején) benzines palackokat töltöttünk, azokat spárgán egyik sarokról a másikig áthúztuk, s kiépítettük a védelmer az Ollói út-Mester utca-Berzenczey utca-Thaly Kálmán utca által határolt terüleren, és azt tartottuk. A harc mindvégig — kezdettől fogva — csak védelmi jellegű volt, egyetlen esetben sem kezdeményeztünk. Védtük a városrészt. Ez a taktika egyébként teljesen egyezett elméleti elképzeléseinkkel, ti. nekünk semmiféle ellentétünk a tankokban ülő, egyszetű szovjet katonával nem volt. Az ő halottaik jobban fájtak, mint a saját sebesültjeink, mert mi tudtuk, hogy miért harcolunk, ők viszont egy helytelen és bűnös parancsnak engedelmeskedtek [...] A fegyveres forradalom ezen a helyen voltaképpen a felfegyverkezett nép volt, s elválaszthatatlanul együttműködött a lakossággal. Ezzel magyarázható, hogy november 7-éig a legnagyobb szeretettel vettek körül bennünket, ágyúdörgés közben, aknatűzben, főztek az asszonyok, hordták a lőszert a tüzelőállásokba, nem tántorította el őket lakásuk pusztulása, a villany-, telefon-, a rádiószolgáltatás megszűnése sem. [...] A lehetőségek végső határáig védtük a városnak ezt a részér, még akkor is, ha kis híján mindannyian majd hogy bele nem pusztultunk. [...] Bármennyire is el voltam jómagam is szánva az utolsó percig a védekezésre, hiába írtuk ki fehér papírokra, hogy „Béke vagy halál" — látnom kellett, hogy lehetetlenné válik a harc ebben a formában. A pincékben éjszaka teknőkben 78 Pesti Szolon, 1991.46,64-65,98-99. old. 79 Magyar Ifjúság, 1956. november 3. aludtak a csecsemők, öregek fulladoztak a nedves, hideg fáspincékben, s azokban a házakban, ahol erősebb volt a tűzharc. [...] Sírva könyörögtek az asszonyok, hogy adjuk meg magunkat... A bordósapkás Jancsi (Interjúrészlet Bárány Jánossal) [...] A pénteki nap [október 26.] volta legmelegebb, amikor az oroszok megérkeztek és ágyúkkal, tankokkal bevonultak a Tompa utcába. Akkor magam is azt hittem: végünk van. De a fiúk úgy mentek neki harckocsiknak, ágyúknak, mint az oroszlánok. Láttam két társamat [...], benzines palackkal rontottak rá két ágyúra és felgyújtották. Egyik odaveszett. Én egy erkélyen álltam, onnan tüzeltem, de észrevették, és kilőtték alólam az erkélyt. Szerencsére a légnyomás beröpített a szobába, és így megmaradtam. [...] A nép mellettünk volt. Nem tudtunk olyan lakásba benyitni, ahol ne segítettek volna. Etelt, ruhát adtak. Az asszonyok maguk készítették el a benzines palackokat... Részlet a Petri Jenővel készített interjúból* 5 A forradalom alatt állandóan az utcát jártam. Mint volt katonatiszt (zászlós) érdekelt, hogyan folynak a harcok, amelyekben a hadifogságom alatt szerzett rokkantságom miatt nem tudtam részt venni. A Mester utca-Boráros tér-Tinódi utca környé80 Készítette Ungváry Krisztián 1999-ben.
