Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

UNGVÁRY KRISZTIÁN Második Sztálingrád

megmozdultak. A kezét felemelte. Az előbb még szerettem volna megfojtani vagy elevenen megégetni, most elfogott a szá­nalom. Rettenetesen sajnáltam. Szerettem volna rajra segíteni. Eszembe jutott, bogy három gyerekes családapa. Rettenetes csend volt. Szerettem volna elszaladni. Annyit mondtam neki: „Wagner bácsi (elő­ször bácsiztam), amit itt nálunk csinált, azért mi megbocsátunk magának, majd imádkozom, hogy a jó Isten is megbocsájt­son." Most, ahogy visszagondolok, nem ér­tem magamat. Úgy látszik, az a sok regény, amit 10 év alatt olvastam, a fejembe szállt. Rettenetesen szeszélyesen és utálatosan viselkedtem. Többet nem írhatok, mert a mécsessel takarékoskodni kell (...) 1945. II. 9. (...) Velünk szemben már a pályatesten is vannak oroszok, a vonat kerekei alól lő­nek. A sebesültek nagyon félnek, mert állító­lag az oroszok minden SS-t kivétel nélkül agyonlőnek. Az önszántukból a németek­hez szökött oroszok félnek a leginkább. Az istállóba tegnap két lovat agyonlőttek (az oroszok az ablakon át). (...) Reggel fél 9. A pince feljáratánál ál­lok. Az előbb érkezett 17 német a ház vé­delmére. Van közöttük angol származású SS is. 5-en itt álnak mellettem. Közben írok. Nem beszélgetünk. Nagyon idegesek. Egyik cigarettát a másik után szívják. A ke­zük remeg. Géppisztoly táraikat töltik fel. Az egyik közülük pilóta. Itt lőtték le a gé­pét, most ő is véd. Nagy rakéta pisztoly fi­tyeg az oldalán. (...) Már eddig ketten kér­ték, hogy átöltözhessenek civilbe. Az emeleten ott lehet, azt nem engedjük, hogy az óvóhelyen öltözzenek. (...) A ház­ban még egy ló döglött meg. A falak ember­magasságig véresek, lóvéresek. (...) Gyakran találják el a pince ablakát is az oroszok. Eddig 5-ször. A szanitéc sze­gény és az egyik sebesült mindenkitől fél. A németektől azért, mert nem akar harcol­ni, az oroszoktól, mert mint magyarországi német SS alakulatba tartozik. 4 órakor egy német jött át a vészátjárón, és azt mondta, itt vannak az oroszok. Egy­szerre kitisztult az óvóhely folyosója. Egy óra múlva szállingóztak csak vissza. Vissza­verték az orosz támadást. Állandóan 8-an tartózkodnak az óvóhelyen, a többi szolgá­latban van. A mostani 8 közül 4 szeretne ci­vilbe átöltözni. (...) 5 óra urán 10 perccel egy aknától sebe­sült németet kötöznek a pince folyosóján. A combján sebesült meg és a kezén. Meg­néztem. Már nem izgat a vér. Az ujjáról tö­vestül leszakította az egyik repesz a kör­möt. A csont is kilátszott. Nagyon, szinte rendellenes mély hangon jajgatott. Ilyen­kor Margit néni olyan sápadt, mintha el akarna ájulni. Fél 6-kor betelepszenek a nagy pincébe. Nem lehet velük tárgyalni. 6-kor egy kiló krumplit követelnek. Meg is kapják. Az egyik német sebesült mesélte, hogy aki kö­zülük megsebesül, úgy hal meg, mint a ki­vert kutya. Az egyik régi sebesült, aki még nem tud járni, Schreiber János (Kárász-kö­bei sváb) meséli, hogy neki rejtőzködnie kell a németek elől, mert az oroszok elől a lába miatt menekülni nem tud, és így való­színű, hogy a németek agyonlövik. A teg­nap esti sebesült, aki a lábába kapott és

Next

/
Thumbnails
Contents