Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

UNGVÁRY KRISZTIÁN Második Sztálingrád

úgy hagytak. Sötétedés után átcsúsztam a szomszédos házhoz, és levonszoltam ma­gam a pincébe. A nyolc német katona tar­kólövéssel feküdt a házunk előtt." 14 Az ostrom legutolsó felvonása a védőse­reg kétségbeesett kitörési kísérlete volt. A német parancsnokság és katonáik zöme is úgy tartotta, hogy a szovjet hadifogság egyenlő a halállal. Bár február első napjai­ban már szinte semmi esély sem látszott arra, hogy a kitörés sikerrel szervezhető meg, Pfeffer-Wildenbruch mégis elszánta magát erre a lépésre. Február 11-én este 8 órakor a Széli Kálmán (ma Moszkva) és a Széna réren, valamint a Margit körút teljes hosszában megindult a védők rohama. Szovjet részről felkészülten várrák az akci­ót: a szemközti házakban elhelyezett gép­puskák szörnyű aratást végeztek a sztálin­gyertyák által szinte nappali fénnyel meg­világított utcákon. A Széna téren hullahal­mok alakultak ki, a katonák nagy része még a városban elesett vagy megsebesült. Az elképesztő veszteségek ellenére több ezer német és néhány száz magyar ka­róira, valamint civilek kijutottak a budai hegyekbe. Az erdőben nem üldözték őket szovjet csapatok, de a zsámbéki medence nyílt terepén már csak keveseknek sikerült átjutniuk. Az éhségtől és hidegtől szinte félőrült kitörők egy része még a budai he­gyekben feladta a küzdelmet. Billnitzer ve­zérőrnagy volt az egyetlen tábornok, aki túljutott a hegyeken és csak Perbálnál esett szovjet fogságba. A legnehezebb feladat a német vonalak előtt húzódó, kb. 5-10 kilométer széles nyílt terepen való átjutás volt. Otto Kutscher és Adolf John azon kevesek közé M A T. Sándor-interjú a szerző birtokában van. tartozott, akiknek ez is sikerült. Kutscher így emlékszik az utolsó méterek megtéte­lére: „Hirtelen két világítórakéta szállt fel. Ezek csak a mieink lehetnek. Már el is ér­tük az orosz lövészárkot, amikor ránkkiál­tottak. Erre azonnal megnyitottuk a tüzet kézifegyvereinkből, és akinél még volt, az bevágta a lövészárokba az utolsó kézigráná­tot. Amilyen gyorsan csak tudtunk, átug­rottunk a lövészárkon és akkor kezeltek el az oroszok is lőni ránk. Egy kézigránát éppen köztem és Schöning alezredes, a csoport vezetője kö­zött landolt. Schöning megsebesült a jobb lábán, én egy nagyobb repeszt kaptam a bal combomba. Kúszva és bicegve jutottam még néhány métert tovább, mígnem két katona el nem kapott és a saját vonalakhoz nem vitt. A kötözőhelyen tört aztán ki raj­tam a megváltott zokogása." 15 A 40 000 katonából kevesebb mint két százalékuk, 624 fő jutott át a szovjet ost­romgyűrűn. Mintegy 20 000 ember elpusz­tult, a maradék — részben sebesülten — fogságba esett, és ebből a fogságból sokan nem tértek vissza. A főváros ostroma közben egy másik há­ború is folyt: a nyilasok gyilkosságai a fővá­ros zsidósága ellen. Budapest 38 000 civil áldozatából 14 000 volt zsidó származású, miközben arányuk az ostromlott főváros la­kosságának alig 15 százalékát tette ki (a munkaképes férfiak zöme munkaszolgála­tosként nem tartózkodott a fővárosban, tí­zezreket korábban Nyugatra hajtottak, és egyes külső kerületek zsidóságát még a nyár folyamán deportálták). A zsidók zöme az Ujlipótváros nemzetközi védelem alá is Otto Kutscher levele a szerző birtokában.

Next

/
Thumbnails
Contents