Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
UNGVÁRY KRISZTIÁN „Sacco di Budapest", 1919. Gheorghe Mardarescu tábornok válasza Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy nem diplomatikus naplójára
„... az újra bevonuló román csapatok túszokat szedtek. " Budapest elfoglalásáért kiadott román emlékérem Zeidler Sándor tulajdona arra kényszerült, hogy kimondja: A románoknakaz avéleményük — még akkor is, ha a Szövetséges Katonai .1 íisszió az ellenkezőjét gondolná —, hogy joguk van ahhoz a múzeumi anyaghoz, amely a háború után a Romániához csatolt területekről származik, valamint a Romániából a megszállás alatt elvitt minden más műtárgyhoz. A szeptember 12-én megtartott gyűlésen sem született megegyezés, csak október elsején érkezett a román megszálló csapatok parancsnokságára a Katonai Misszió leirata, amelyben az állt, hogy a románok nem vihetik ki javaikat a múzeumokból mindaddig, amíg a Szövetséges Katonai Misszió bizottságának... elnöke, S haj rot h amerikai százados ezt nem engedélyezi. 1 Azok, akik a tárgyalásokon Romániát képviselték (a kormányfőbiztos és a Magyarországot megszálló csapatok parancsnoksága) egyrészt nem tudták elfogadni a Szövetséges Katonai Misszió parancsoló hangnemét — hiszen a románok által felismert tárgyak visszaszerzéséről volt szó —, másrészt nem értettek egyet azzal, hog)' engedélyt kérjenek az amerikai hadsereg egyik altisztjétől; ezért elhatározták, hogy a műtárgyakat egész egyszerűen visszaküldik az országba. Ezzel magyarázható, hogy 1919. október 5-én 14 órakor 53 Serbescu tábornok megjelent a budapesti Magvat Nemzeti Múzeumban, és mivel a múzeum igazgatója visszautasította a kulcsok átadását — mint mondotta, a Szövetséges Katonai Misszió már átvette a kulcsokat —, a tábornok elbizonytalanodott, és másnapra halasztotta a határozott parancs teljesítését. Október 6-án azonban, amikor Serbescu tábornok újra megjelent a Nemzeti Múzeumban, a következő közleményt találta kifüggesztve: ' A Romániát képviselők csok véleményezés miatt vitték az ügyet a Szövetséges Katonai Misszió elé.
