Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
UNGVÁRY KRISZTIÁN „Sacco di Budapest", 1919. Gheorghe Mardarescu tábornok válasza Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy nem diplomatikus naplójára
b) Helyreállította és fenntartotta a tendet Magyarországon (így a békés lakosság elkezdhette mindennapi tevékenységét) és a 20-as hadosztályt bízta meg az időközönkénti szolgálattal. c) Támogatta a magyar kormányt az államhatósági szervek helyreállításában, a rendőrség, a határőrség és a magyar nemzeti hadsereg megszervezésében. 31 Ezen aprólékos, mindenre kiterjedő intézkedések mellett, amelyeket Bandholtz tábornok nem hagyott figyelmen kívül, mite vélhetjük akkor azt a naplójából vett, 1919. október 12-ére vonatkozó kijelentést, miszerint a románoknál nagymértékben hiányzik a módszer és a szervezés? Másfajta intézkedéseket is lehetett volna még tenni a lakosság életének megkönnyítésére, de a román megszálló csapatok parancsnoksága lépten-nyomon beleütközött Bandholtz tábornokba, aki szerfelett bőkezűen és hatalmával visszaélve osztogatta oltalmi igazolványait az úgynevezett amerikai tőke és az úgymond amerikai alattvalók számára. Néhány példa megvilágítja majd az elmondottakat: a) Bandholtz tábornok 1919. szeptembet 3-án jelentette a román parancsnokságnak, hogy egy gyárat — nem emlékszem a nevére-— oltalom alá helyezett, mert ott amerikai befektetések vannak, és kérte, hogy adják ki az üzem érdekeit védő megfelelő parancsot. b) Szintén szeptember 3-án, a tábornok elmondta, hogy a Kerepesi utca 29. sz. alatti fűrésztelep amerikai tulajdon, és ha le lettek foglalva a társaság vagyonát képező telefonok, gépkocsik stb., ezeket minél előbb vissza kell szolgáltatni. c) Különböző raktárakban nag)' mennyiségű gyapjút találtak, a magyar megszállás alatt Romániából hozták őket; hatalmas, 2 négyzetméteres göngyölegekbe voltak csavarva, vaspántokkal összefogva és román címkékkel ellátva. A román parancsnokság elrendelte, hogy küldjék őket vissza. Az elhatározás megszületése után néhány órával, a parancsnokság területén máris lábra kelt a hír, hogy 25 000 koronát fizetnek, ha legalább 48 órát késleltetik a szállítmány elindítását a Tisza bal partja felé. Mikor ezt megtudtam, magamhoz hivattam a hadbiztossághoz beosztott tisztet, megmutattam neki, hogy a szóban forgó gyapjú vagonokra van rakva, és gépkocsikkal az élen menetkészen áll, ugyanakkor megparancsoltam, hogy 24 órán belül a Tisza túloldalán legyen a szállítmánnyal, vagy ha ez nem sikerülne, ő maga ugorjon a Tiszába. A parancsot maradéktalanul teljesítették, a gyapjút átvitték a Tiszától keletre.
