Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

UNGVÁRY KRISZTIÁN „Sacco di Budapest", 1919. Gheorghe Mardarescu tábornok válasza Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy nem diplomatikus naplójára

tisztázandó részek felett időzve, az igazság érdekében, és átugorva mind­azt, aminek nincs fontossága. G. Mârdârescu tábornok Bukarest — 1935 áprilisa //. // kiadó (Krügerprofesszor úr) előszavának elemzése Bandholtz tábornok naplójának közzétételével, amint a szerző által futó­lag felvázoltatott, minden esetre kettős hibát követnek el: a) Figyelmen kívül hagyták az elhunyt Bandholtz tábornok akaratát, amely szerint a naplót nem szabad közzétenni, valószínűleg mivel rájött a , -, , • 15 hiányosságaira. b) A kiadónak, Krüger professzor úrnak, valamint értékes segédjének, Georgia W. Read asszonynak kötelessége lett volna a napló gondozása, még a kiadás előtt, hogy ne hozzák az elhalálozottat hátrányos helyzetbe, feltár­va a szenvedély és az ingerlékeny természet által beárnyékolt ítélőképes­ségét, előtérbe helyezve a szalonképesség teljes hiányát (mindenkit, akit csak megemlített, megsértett) 16 , közvetlen környezete szemében is beár­nyékolva és olyan személyként mutatva be, akivel nem válthattál szót azon önbecsülés miatt, amivel saját személyednek tartozol. (...) 1919. augusztus 11 -ci dátummal még fel van jegyezve Bandholtz tábor­nok naplójában, hogy Hóiban tábornok öngyilkosságot követett el, mivel a román kormány vizsgálatot indított a tevékenységét illetően, Sir G. Clerk Magyarországon végzett helyzetfelmérése után. Ez a megjegyzés kézzelfoghatóan bizonyítja, milyen rosszul informált volt Bandholtz tábornok a románokat illetőleg. A valóság az, hogy Hóiban tábornok sohasem volt vizsgálat tárgya, és miu­tán elhagyta Magyarországot, hadügyminiszter és a II. (fővárosi) hadtest pa­rancsnoka volt; utólag lemondott a hadseregről és többszörösen képviselővé választották; végül Hóiban tábornok nagybittokosként ma is él, és ezáltal a legjobb bizonyítéka Bandholtz tábornok kijelentései alaptalanságának. 17 (...) Végül, 1919. augusztus 11 -ere vonatkozóan, jelölni szándékozom, hogy nincs tudomásom arról, hogy József főhercegnek ultimátumot küldtek vol­18 na. A román csapatok Budapestre való bevonulásakor, 1919. augusztus 4-én egy kiáltványt adtam ki, amelyben tudomásáfa hoztam a magyar népnek, hogy a román megszálló seregek vezérkara nem avatkozik be a magyar állam ' Lásd a kiadó előszavát.

Next

/
Thumbnails
Contents