Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VÖRÖS BOLDIZSÁR Károlyi Mihály tér, Marx-szobrok, fehér ló

gélén, a Golgotha tövében, eljöttünk, hogy köszöntsük a feltámadást. Magyar hajnal és keresztény feltámadás a Ti hazatéréstek, egy szörnyű véres Kálvária után, melyben Károlyi, a magyar Júdás Iskariot és démoni cinkosai elárulták, megkínozták, kifosztották és megcsúfolták a magyar nemzetet. Történetünk legsötétebb éjszakája volt ez és most olyan Ígéretes a reggel, mert eljöttetek. A reménységet fél esztendő óta Horthy Miklósnak hívják Magyarországon és most ő vezérelt ide benneteket, hogy visszafoglaljátok a keresztény Magyarország számára megtévedt, de bűnbánó fővárosát, hogy az emberiség becsületében magasra emeljétek újra Szent István ezeréves koronáját. Jelentőségteljesebb és sorsdöntőbb hazatérte még nem volt hadseregnek e világon. Ti nemcsak fővárost foglalni, országot hódítani jöttetek! Nem csupán a magyarságnak a Duna-Tisza völgyéből kisarjadt fiaral hadinépe vagytok, de Ti vagytok a Nemzeti Hadsereg, melyre négyszáz éve vár a nemzet, hogy a sir szélén érje meg és újra éledjen általatok. Reménységünk, jövőnk mindenünk vagytok, — még multunk is, mert hiszen Ti vagytok azok a hősök, akiktől 1914 őszén búcsúztak el a magyar anyák, a magyar hitvesek. Akkor ment el a mi hadseregünk és azóta nem tért vissza. Jöttek rokkant hősök a csataterekről, szenvedő hadifoglyok a szomorú rabságból, sor jöttek a mult őszön lázadó ezrek, de a magyar nemzet dicsőséges fegyveres ereje nem tért haza. Ot év után ma jön vissza. Bennetek térnek meg Gorlice és Limanova legendás hősei, azok akik győztek a szent Kárpátokon, erdélyi havasokon, a Duna szerb partjain, az Adria kék vizei felett és tizenkétszer győztek az Isonzónál és az Alpokon. Nagy multunk és nagy jövőnk, melynek élén Horthy Miklós jár, hajoljon meg előttetek minden zászló az országban, szólaljon meg minden harang. Es vigye a szél magyar zászlók suhogását, keresztény harang zúgását azokhoz, akik nincsenek itt, azokhoz is, akik messze kicsiny fakeresztek, hullámsírok alól most hazafigyelnek. Elő hősök és az elesettek megdicsőült serege, halljátok meg! Asszonyok szólnak hozzátok a magyar főváros felszabadult földjén és hü zálogul felétek nyújtják zászlójukat. Az elmúlt rémuralom hiába itélte halálra a nemzet büszke színeit, mint egykor a Rákóczi tárogatóit hiába égette el máglyán a gyűlölet, újra feltámadtak és szárnyra keltek egy uj ezer év felé. Vegyétek a zászlót és ne nyugodjatok, míg bele nem tükröztétek képét négy folyunk vizébe, mig vissza nem emeltétek a három halmok fölé. Vegyétek, asszonyok keze áldotta meg, szentelje fel dicsőségben a Ti fétfikezetek. (Ld. Országos Széchényi Könyvtár, Plakates Aprónyomtatványtár, 1919/33. sztl. — A lap túloldalán, ismeretlen személy kézírásával: „Tormay Cecil beszédje Horthy Miklós fővezérhez 1919. nov. 16-án".)