Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
VÖRÖS BOLDIZSÁR Károlyi Mihály tér, Marx-szobrok, fehér ló
radicsom" kifejezést, a paradicsomi tájat, benne a fával, a lángpallosos férfialakokat — azonban talán éppen ezek evilágiságát hangsúlyozva akarja még határozottabbá tenni a felhívást.) Elsősorban a két forradalmi rendszer, különösen pedig a Tanácsköztársaság esetében feltűnő, hogy döntéshozói a térfoglalási eljárásoknál azokat az eszközöket használták, amelyeket, természetesen más politikai eszmék terjesztését elősegítendő, de feltehetően azonos vagy rokon jellegű gyakorlati megfontolásokból a diktatúra által megtagadott, bukott politikai rendszerek közvélemény-formálói is alkalmaztak. (Még a május elsejei dekorációs munkákban részt vevő szobrászok többsége is a heroikus emlékmű vagy portré hagyományait folytatta, ennek stílusát alkalmazta a forradalmárok alakjára is. 60 ) A térfoglalási akcióknál felhasznált történelmi alakok méltatásával pedig mindkét forradalmi rendszer törekedett egy „saját hagyomány" megteremtesere is. Nem felesleges néhány további szempontból összevetni a két, egészében persze nagyon is eltérő ünnepséget: a budapesti május elsejét és a Horthy-bevonulást. Mindkettőnél jelen volt egy-egy domináns — az őket alkalmazó politikai erők jelölésére is használt — szín: a május elsejénél a vörös (zászlók, drapériák srb.), a Horthy-bevonulásnál a fehér (virágok, póznák stb.). Mindkettőnél szerepeltek kulcsfontosságú dalok: május l-jén elsősorban az Internacionálé, Horthy bevonulásakor főleg a Himnusz. Végül: a mozgósított és megjelent tömeg szerepe is részben azonos volt: a rendezvények szervezői c tömegeket önmaguk („a proletariátus", „a nemzet") jelképeinek is szánták, 62 amint ezt a Horthy-bevonulást szervező bizottság felhívása is hangsúlyozta: „Honfitársak! f...j Jertek tömegesen Iti. az ünnepségre — V. B.], hadd vegye tudomásul a világ, hogy sokan vagyunk, ha hi a haza!" 63 Az l c J18-l ( )19-cs események, térfoglalási akciók ismeretében nem meglepő Horthy célkitűzése: a nemzet erőinek összefogását sürgette, „hogy az ezer jelszóval agyonagitált lakosság nyugvópontra juthasson" 64 — felhívása azonban, paradox módon, éppen az ő és hadserege fogadására rendezett, tomcgmozgositó k ijelentésekben éppenséggel nem szűkölködő ünnepség során, Friedrich miniszterelnökhöz intézett válaszbeszédében hangzott el... 60 Aradi Nóra: A Tanácsköztársaság művészete. Magyar művészet 1890-1919.1. köt. Szerk.: Németh Lajos, Bp., 1981. 622-623. old. 61 Vö. ehhez: Eric Hobsbawm: Introduction: Inventing Traditions, the Invention of Jradition. Ed.: Eric Hobsbawm-Terence Ranger, Cambridge—etc., 1985.1-14. old.; Uő: Tömeges hagyomány-termelés: Európa 1870-1914. Hagyomány és hagyományalkotás. Tanulmánygyűjtemény. Szerk.: Hofer Tamás-Niedermüller Péter, Bp., 1 987.1 27-1 97. old.; Victoria E. Bonnell: Iconography ol Power. Soviet Political Posters under Lenin and Stalin. Berkeley—etc., 1997.1 -19., 281-284. old. 62 Vö. Eric Hobsbawm: A munkásosztály szertartásainak átalakulása, id. mű, 150., 1 56. old. 63 Budapesti Hirlap, 1919. november 15. — A főváros szimbolikus elfoglalását még jobban érzékeltetendő, mindkét ünnepség szervezői arra törekedtek, hogy a lakosságot (vagy legalább egy részét) rábírják: díszítsék fel házaikat, ablakaikat az ünnepségre. (Ld. az id. felhívást; május 1. esetében: Népszava, 1919. április 30.) 64 Budapesti Hirlap, 1919. november 18.
