Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VÖRÖS BOLDIZSÁR Károlyi Mihály tér, Marx-szobrok, fehér ló

knechte és Szabó Erviné is). A Keleti pá­lyaudvar előtt álló Baross Gábor-szobrot ha­talmas vörös oszlop takarta el, rajta „Világ proletárjai egyesüljetek" felirattal, tetején vörös csillaggal. A Margitszigeten — ahol a gyermekek május elsejei ünnepsége zajlott — a „proletáranya" hatalmas szobra állt. 27 A Budapest fontos pontjaira felállított deko­rációk egész rendszere határozottan jelez­te, hogy a Tanácsköztársaság elutasítja a hagyományos nemzetfelfogást (az mélta­tott történelmi személyiségek szobrának eltakarásával), ezzel szemben az internaci­onalista proletárforradalmat hirdeti. Ez fe­jeződött ki a feliratokban, a vörös szín hasz­nálatában, a vörös földgömbök, a katona­figurák, az egyszerre a munkára és a harcra utaló pörölyös munkásfigurák, valamint a diktatúra által kiemelkedőként értékelt történelmi alakok szobrainak felállításá­ban. Marx kiemelt megbecsülését mutatja, hogy két, egészalakos szobrát kulcsfontos­ságú helyekre állították fel, Leninét pedig az, hogy hat mellszobrát helyezték el a fő­város különböző pontjain. Természetesen nemcsak a dekorációk jellegében és elhelyezésében figyelhető meg a szimbolikus térfoglalási eljárás, ha­nem, ezekkel összefüggésben, a május 1-jei felvonuló menetek útvonalában 28 és több csoport összeállításában is. A Budapest rep­rezentatívnak számító belső területein, fő­útvonalain történő végigvonulás egyfajta szimbolikus bódítás, 29 erődemonstráció volt: jól mutatja ezt, hogy egyes felvonuló csoportok hosszú utat jártak be a főváros­27 Vörös Újság, 1919. május 3. A szobrok általában gipszből készültek. 28 A kijelölt útvonalakról Id. Népszava, 1919. május 1. 29 Vö. Eric Hobsbawm: A munkásosztály szertartásainak átalakulása. „ Változós és folytonosság". tanulmányok Európa XIX. százáét ban, amíg elérkeztek menetcéljukig — ami egyébként, ha másik útvonalon haladtak volna, nem lett volna messze gyülekezőhe­lyüktől, így pl. az erzsébetfalvaiak a Közvá­góhídnál lévő Alarhavásártéren gyülekez­tek: innen a Mester utcán, a Ráday utcán, a Kálvin téren, a Múzeum körúton, a Népkör­úton, majd az Andrássy úton, az Árpád úton és a Hungária körúton végigvonulva jutottak el a Népligetbe. Az útvonalak kiválasztásán, a felvonulók hatalmas tömegének jelenlé­tén túl e térfoglalást még hangsúlyosabbá tette az, hogy egyes szakmák csoportjai a te­vékenységükre utaló eszközöket, jelképe­ket is hoztak magukkal. Az Újság tudósítása szerint pl. „a mozisok szakcsoportja vonult fel, majd utánuk a m oziszineszek. Gsoportjuk előtt egy hatfogatu szekéren, hatalmas vö­rös filmtekercs jelképezte a szakmát. A mozimunkások előtt vörös ruhába öltözött dárdás heroldok haladtak." 30 A főváros kü­lönböző pontjain a diktatúra vezetői tartot­tak beszédeket a tömegnek. Az Iparcsarnok előtt mondott beszédében Landler így mél­tatta Budapest jelentőségét: „Ma Budapest körülbelül azt jelenti a világ számára, amit valaha Aloszkva jelentett. Ma idenéz egész Európa, ma az európai munkásság ügye a budapesti proletariátus kezében van letéve. Mutasson példát ez a proletariátus, mutassa meg, hogy van öntudata, van forradalmi ér­zése, mutasson példát a világnak, és akkor e? budapesti proletariátus megteszi a maga nagy vi­lágtörténeti szerepének megfelelő kötelességét. '^ 1 Az itt ismertetett, a hatás érdekében, az erőde­monstráció jegyében együttesen alkalma­társaáalmáról. Vol., szerk.: Gyáni Gábor, Debrecen, 1992.146. old.; Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. A társadalmi térhasználat Budapesten (1870-1940). Bp., 1998.96-109. old. 30 Az Újság, 1919. május 3. 31 Népszava, 1919. május 3.

Next

/
Thumbnails
Contents