Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

HERMANN RÓBERT Buda bevétele, 1849. május 21.

rozzanak le. A napok óta kialvatlan honvédeknél azonban az álom erősebbnek bizonyult, mint a reglama, s röviddel a parancs kiadása után már ötösével-tízesével aludtak a kapualjakban. Görgei erre megdorgálta a zászlóaljparancsnokot, az továbbadta a leteremtést a századparancsnokoknak, azok az altiszteknek, „az altisztek pedig értenek az ilyen dologhoz a legjobban s kézzelfoghatóan magyarázzák meg az alvás és ébrenlét közötti különbséget", így aztán a vörössipkásoknál az általános örömérzetbe némi üröm is vegyült. Az ostromnak volt még egy, szerencsésen végződött epizódja. Havas József cs. kir. biztos még április 22-én felszólította a lakosságot, hogy a cs. kir. csapatok távozása esetén viselkedjen nyugodtan, különben a városokat és a Lánchidat ágyúzni fogják. A katonaság lebontotta a pesti Újépületet a Lánchíd pesti hídfőjével összekötő cölöpműveket, felszedte a Lánchíd úttestét, majd felgyújtotta a hajóhidat. A budai Lánchíd-hídfőnél a Várral összekötő cölöpmű védte a Vár vízellátásához szükséges vízkiemelő gépeket; ezt Hentzi várparancsnok őrséggel látta el. Hentzi a budai parti bal oldali lánc alá, a hídpillér és a lánckamra között négy robbanótöltetű ládát helyeztetett el, hogy szükség esetén felrobbanthassa a hidat. Adam Clark látszólag készségesen segédkezett az előkészületekben, ugyanakkor nem szivattyúztatta ki a lánckamrába szivárgó vizet, majd összetörette a szivattyút. Görgei még május 4-én felszólította Hentzit a híd, „e felséges mestermű" kímélésére. Az ostrom során a híd is kapott néhány lövést: a Gellértbegyen felállított magyar ütegek rosszul irányzott lövedékei átröpültek a Vár felett. Egy 24 fontos lövedék megrongálta az egyik láncot is. Május 21-én reggel 6 és 7 óra között Alois Allnoch ezredes, várparancsnok helyettes szivarját a töltetre dobva, megkísérelte a híd felrobbantását. A robbanás megrongálta ugyan a hidat, de Allnochot darabokra tépte. A robbantást semmi sem indokolta: a Várat ebből az irányból nem érte támadás. A Vár bevételét követően a honvédek egy része korántsem hősies dolgokkal foglalatoskodott, hanem igyekezett jól megszedni magát. A gyilkos küzdelmet követő felszabadultság különböző kihágásokhoz vezetett: a honvédek nemcsak kiraboltak bizonyos épületeket, hanem fel is dúlták azokat. Akadt bőven bor is, s többórás mulatozás kezdődött a Várban.

92 Büttner Emil „mindössze egy lakkírozott tokmányt, néhány képet, könyveket és többit (...) és különösen 9-10 kisztli legfinomabb szivart" szerzett. Nagybátyja, Büttner Károly Hentzi kardját és csákóját szerezte meg. „A huszár uraimék pedig, kik gyalog ballagtak fel a már bevett várba, mind lóhá91 Hoffmann Arnold, 60-61. old. 92 lengyel Sándor, 36. old.