Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

HERMANN RÓBERT Buda bevétele, 1849. május 21.

hetetlen vitézségéért, s aki éppen aznap érkezett vissza Esztergomból, miután felépült makacs nyakgyulladásából. Jelen volt még Máriássy János ezredes, aki a tavaszi hadjáratot töltötte betegen, s csak május 5-én tért vissza a főhadiszállásra. Ott volt Alois Burdina von Löwenkampf őrnagy, a 39. (Dom Miguel) gyalogezred egyik zászlóaljának parancsnoka, Inkey Kázmér őrnagy, a zalai 47. honvédzászlóalj parancsnoka. Nagysándor Bátorira emelte poharát: „A Bódog megérkezett, s most bátran elmondhatjuk, hogy szerencsét hozott, mert boldog a neve. Mi győzni fogunk. Éljen ő és a haza!" Bátori válasza lakonikus volt: „mindenesetre Buda várában fogunk reggelizni . Irányi István hadbíró százados éjfél tájban a következőket írta naplójába: „Sötét, hallgatag éj borul a földre és a réti virágok illatával száll a táborozó magyar seregre, melynek hősei itt körül nyugosznak, hol csak egyes őrök járnak fel s alá, fegyver vállaikon — amíglen ott fenn a szép csillagok égi serge virrasszt s lecsillog a harcot álmodókra, fénylő fegyvereikre, arcaikra! — Majd ha feljő a hős, a nap, az égre, soknak fogja ez álmodók sorából vérében sugarát fürösztni búsan, a vitt Buda tört falán s alatta! — Míg dob s tárogató csatára hívnak, álmodjál diadalt, vitéz halandó, sejtvén hős koszorút, dicső győzelmet; álmodd hű szeretőd gyönyör szívét, és mind üdvözleni fog, ha élve érzed! Mint testvér s szüleink, örülni fognak, ha kivíva a győzelem s szabadság vélünk visszajut ősi házainkhoz a hőn várt diadalt megünnepelni! — vaj', ki tudja, ha álmodunk-e holnap, kiknek vére kifolyni fog dicsőén a hon s emberiség jogért az árba a vitt ős Buda tört falán s alatta? — Engem a rövid álom enyhe mellőz, tán hogy hosszút ígér a jó szerencse a küzdés mezején dicsőn adandót? Legyen bár, mi lesz, én neked, szabadság, hazám s emberiség, ó, szent ügy! éltem, s érted halni tudok szabad kebellel! — S majd ha néztek alá a síromra, égi csillagok, mosolyogjatok le nyájas arccal porladozó barátotokra, könnyhelyt [sic!], harmatot áldozandók". Közhelyes, túlzó, patetikus és romantikus sorok ezek. Ám amikor eljött a hajnali roham, a Horváth-kerten áthaladó rohamoszlopban karddal kezében ott volt Irányi István hadbíró százados is.

61 Garay Antal, a 49. honvédzászlóalj őrmestere este 8 órakor tudta meg, hogy másnap támadás lesz. „Hamar elaludtam, de álmom nagyon szakgatott volt. Már éjfélkor ébren voltam. Egyszer csak megszólal egy ágyú dörgése messziről". Felugrott, s vele együtt minden tiszt és közlegény. Pár perc alatt készen volt a zászlóalj, s megindult a kitűzött helyre, a Várkert alatti Szarvas térre „oly csendesen és komolyan, mintha temetésre menne. De ez 60 Egervári Ödön: Bátori Schultz Bódog emlékiratai az 1848/9-ki szabadságharcból. Pest, 1870. (továbbiakban Bátori Schulz Bódog) 68-69. old. si Irányi István, 43. f.