Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
HERMANN RÓBERT Buda bevétele, 1849. május 21.
javasolni, Pest városa hombáztatásától tartván, de minthogy az esküszegő Hentzi tábornok minden ok nélkül úgyis már bombáztatja a szép várost, a kár ugyanegy, a jó eredmény ellenben biztosabban várható, ha Pest részéről is ostromoljuk". 37 Ennek ellenére a Pest felől történő ostromra nem történt előkészület. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy Hentzi eleinte nem foglalkozott a réstörő üteg építésével, ellenben annál inkább igyekezett beváltani Pest lövetésére vonatkozó fogadalmát. Május 4-étől kezdve szinte minden nap lövette Pestet. Különösen május 9-én és 13-án zúdított élénk tüzet Pestre, s ennek során megsemmisült az Al-Dunasor gyönyörű klasszicista épületegyüttese. Az állandó bombázás látványosságnak sem volt utolsó. Büttner Emil, a 17. honvédzászlóalj ágyúfedezeten lévő, 17. évét taposó katonája így örökítette meg levelében: „Borzasztó szép látványt nyújt ez naponta nekünk, majd minden este megkezdődik a bombatűz, lángban van ilyenkor az egész környék, helyenként villámlanak a bombamozsarak, melyet mindig tompa morgás követ. Mint tüzes sárkány, sivít fel szikrázva a bomba az ég felé, gyakran 8-10 is látható egyszerre a légben, és mindegyikét egy bömbölő 24 fontos követii]. Sok, a rosszul irányzottak közül a légben pattan el, a lángok mint összeszorított villám tódulnak ki meghasadt gömbébül, melyet mindig iszonyú csattanás követ, darabjai pedig különféle hangokkal búgnak és szóródnak szerteszét, mindent zúzva, törve, mi útjukban áll. Az ellenség folyvást bömbölő ágyúi, a szétpattogó gránátok és bombák, és a mi minden oldalrul szakadatlanul sortüzelő ágyúink mily zúgást morgást okoznak? Képzelhetik, hasonlít némileg a nagy égi háborúknál néha-néha hallható mennydörgéshez". Ennél már csak a viszonylag új és ezért kissé egzotikus röppentyűk látványa volt élvezetesebb: „...ennél szebbet sosem láttam — írta Büttner. — Mint valami tüzes kígyó, sustorogva hasítá a léget egymás után a sok röppentyű, pattogva és szikrázva útjukban, és ha valamelyik ablakba vagy házfödélre estek, a leggyönyörűbben felvilágítorták a környéket, míg végre elpattanva, minden körülöttük levő gyújthatót meggyújtanak". (A háztulajdonosok kétségkívül kevésbé voltak lelkesek a látványtól.) A harcedzett honvédek azonban nagy lelki nyugalommal figyelték a bombázást és az ostromlók és ostromlottak tűzpárbaját. „...a föld szakadatlanul remeg alattunk, a legjobban érezzük magunkat, a legszebbeket álmodjuk, noha a legnagyobb gránát- és bombatűznek vagyunk kitéve". 38 A tűz viszonzásával a magyar fél sem maradt adós. Görgei a Svábhegyen lévő főhadiszállásra vitette a gellérthegyi csillagvizsgáló három nagy távcsövét, s tisztjei ezeken figyelték a várfalakon történteket. Emellett egy óriási 37 MOL OHB 1849:0742. Közli Katona Tamás, 1989.435-436. old. 3E „Csata mezejéről írom pár soraim". Büttner Emil levelei az 1848/49-es szabadságharcból. S. a. r. Pető Vilmos és Ollós László. Bp., 1989. (továbbiakban Büttner Emil) 97-98. old.
