Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

KOSZORÚ LAJOS Térszerkezet-alakítás és városfejlesztés

problematikussá vált a mai dinamikus fejlődés szempontjából. A globalizálódó gazdaság felerősítette a régiós fejlődési folyamatokat. A térségi közlekedés, az infrastruktúra és a szuburbán ingatlanpiac fejlődése tovább erősíti az agglomerációs trendeket. 2.1980-2020—az autó által dominált központi régió kialakulása A budapesti régió jelenlegi dinamikus korszaka több évtizedes fejlődési szakasznak ígérkezik. Jelentős szerkezetalakító folyamatok zajlanak, amelyek számos területen alapvetően érintik a főváros érdekeit. A főváros kisugárzása felerősödött, együttélése a környező településekkel egyre szorosabb lett. Ma már nemcsak a vasút és a főutak menti „településfürtökre", hanem egyre inkább a teljes térségre kiterjed az új, egymást erősítő szimbiózis. A fejlődés technológiai háttere az autóhasználat gyors növekedése és a közúti szállítás dinamikus előretörése a vasúttal szemben. Más jelentős okok mellett ennek is köszönhető, hogy a nyolcvanas évektől kezdődően fokozatosan az agglomerációs települések javára billentek át a fejlesztések rövid távú előnyei. A nyolcvanas évek óta Budapest második dinamikus agglomerációs periódusát éli. Az autós közlekedés szabadsága következtében a környező települések településhálózata dinamikus, térben expanzív és térségi-településhálózati léptékben spontán fejlődési periódusának lehetünk tanúi. (Spontán, vagyis a demokratikus és piaci intézmények keretei között „átlép" a közérdeken az egyéni és lokális szempontokat érvényesítő „szabad piaci" fejlesztések gyakorlata.) Ennek következménye, hogy a jelenlegi elővárosi települések ismét a város közigazgatási határára ráépülve fejlesztenek. A nyolcvanas évektől felgyorsuló folyamatok (az agglomerációs és településrendezési tervek ellenére) az első nagy korszakhoz hasonló atomizált közigazgatási és kaotikus településfejlődési folyamatot eredményeztek. A településhálózat szempontjából mindkét korszakban károsnak minősíthető a fejlődés. A nagyvárossá fejlődés első ciklusának negatív eredménye, hogy a fővároson belül ma is állandónak tekinthetők a hatékony működést is gátló fejlesztési és politikai konfliktusok. A második ciklusban — mivel késik a térszerkezet és a közigazgatási rendszer fejlesztése — a globalizációhoz és a szuburbán folyamatokhoz képest mind a főváros, mind a peremkerületek vesztessé váltak. Egyfelől egymással szemben, mivel a városfejlesztési eszközök és az intézmények működésének hatékonyságát folyamatosan rontja a konszenzus hiánya, másfelől, középtávon, együtt veszítettek az agglomerációval szemben. Megkockáztatható itt egy hosszabb távú negatív előrejelzés is. Az egész központi régió vesztessé válhat, amennyiben az országos területi és településpolitika jelenlegi szempontjai nem módosulnak erőteljesen a vidék-agglomeráció-főváros-kerületek „konfliktuskezelése" során. A jelenlegi nehézkes fejlesztési helyzetből való kibontakozás mind a fővárosnak, mind tágabb térségének érdeke. Fontos, hogy az ezredforduló után várható további fejlesztések minél időállóbban, minél kiegyensúlyozottabban és szetvesebben épüljenek be a központi régióba.