Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

MOLNÁR LÁSZLÓ A közlekedés szerepe Budapest fejlődésében

és déli tengelyeket kelet felé eltolódva összekötő kapcsolati-közlekedési-fejlődési vonalak. Az európai térszerkezet fejlődési modelljét a 80-as évek végén Roger Brunet az ún. „kék banán" elmélettel írta le. Ezzel arra utalt, hogy a Dél-Anglia (LondonBenelux nagyvárosok-Ruhr-vidék-RajnaMajna vonal-Svájc-, illetve az észak-olaszországi nagyvárosok által alkotott fejlődési zóna banán alakjában szeli át Nyugat-Európa területét. E modellhez a kilencvenes évek aktualitásaként Grzegorz Gorzalek „bumeráng" elmélete kapcsolódik, amely az Európa keleti nemzeteinek átalakulásából nyertesen kikerülő városok (Gdansk— Poznan-Wroclaw-Prága-Brno-Pozsony-Budapest) összekötéséből eredő szerkezeti formát írja le. Európa fő kapcsolati, fejlődési tengelyei ma is a jellemzően dinamikus térségeket és nagyvárosokat összekötő vonalak mentén alakulnak ki. Napjaink Európájában a legmarkánsabb új fejlődési, kapcsolati tengely a Berlin-Varsó-Moszkva északi, valamint a Lisszabon-Marseillc-Milánó-Ljubljana mediterrán tengely. E két kelet-nyugati irányú tengely több átlós iránnyal kötődik egymáshoz, de a közép-európai országok fejlődését ezeknél nagyobb súllyal határozza meg az, hogy hol fejlődik ki a kelet-nyugati tengelyeket metsző új észak-déli kapcsolati vonal. Mivel a nagy jelentőségű makroregionális, kapcsolati-közlekedési tengelyek — amelyek nagytérségeket és nagy potenciállal vagy ennek kifejlesztéséhez megfelelő feltételekkel rendelkező csomópontokat kötnek össze — kiemelt lehetőségű fejlesztési tengelyek, nagy verseny folyik értük a városi régiók és az országok közt. Közép-Kelet Európa térsége a kelet-nyugati irányú és a kelet felé tolódó új észak-déli tengelyek metszésében kedvező kapcsolaAz európai fejlődési zónák modellje XI:zI2^ ^S^&'J-k.. Fejlődő kapcsolati tengelyek Európában