Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

BAROSS PÁL-SOÓKI-TÓTH GÁBOR Ingatlanpiaci folyamatok és önkormányzati irányításuk lehetőségei a Budapesti Városfejlesztési Koncepcióban

ság) kiküszöbölve tudott sikeres termékké válni, a bevásárlóutcát is újra ki kell találni, erősségeire építeni, hátrányait pedig lehetőség szerint kompenzálni kell. És itt kapcsolódunk a korábban hangsúlyozott partnerségi elvhez. Ugyanis ebben az esetben a városi stratégia ismételten a konszenzusra alapozott, ezúttal kiskereskedelemre kihegyezett jövőképben megfogalmazódó prioritásokra alapozva • ki tudja választani azokat a területeket, amelyek fennmaradását fontosnak tekinti, • városképi, városszerkezeti és kereskedelemtechnológiai audit keretében meg tudja határozni ezeknek a területeknek (jelenbeli és várható) pozícióját, • meg tudja határozni azt a programot, amellyel az érdekeltek és érintettek körében partneri kapcsolatot tud kialakítani a versenypozíciójavítása érdekében. Ugyanúgy, ahogy a legtöbb piaci folyamatban a város már nem rendelkezik döntő befolyással, hanem egy a sok résztvevő közül, ebben a folyamatban sincs diktáló szerepben. Az egyetlen lehetséges út a partnerség kialakítása a közös érdekek mentén, amelynek feltétele a proaktív irányítási szemléletben működő, kompetens koordináló-kezdeményező intézményi háttér („városmenedzsment") megteremtése. A kiskereskedelem-ipart egyértelműen a gazdasági eredményesség mozgatja. Ennek megfelelően a szektorban végbemenő innovációt a vásárlóerő megszerzése iránti erőfeszítés jellemzi. Ez azt is jelenti, hogy a kiskereskedelem abba az irányba mozdul, ahol üzletet lát, és ez kedvezőtlenül érinthet egyes leszakadó lakossági csoportokat vagy területeket. A szegregációt nem a kiskereskedelem logikája hozza létre, de beruházási stratégiájában ezekre a folyamatokra reagál és tovább erősíti őket. Annak ellenére, hogy számos, az alacsonyabb jövedelmű réteget célzó termék jelent meg, és részesedésük dinamikusan nő, bizonyos területeken kialakulhat olyan helyzet, hogy a lakossági alapellátásban kizárólag az alacsonyabb hatékonyságú — relatíve drágább — boltok maradnak meg. Ennek a problémának a kezelése azonban túlmutat egy kiskereskedelmi koncepció keretén, hiszen itt a szegregációs folyamatok megfordításáról, a területek komplex társadalmi-gazdasági megújításáról — városrész-rehabilitációról van szó.