Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

BAROSS PÁL-SOÓKI-TÓTH GÁBOR Ingatlanpiaci folyamatok és önkormányzati irányításuk lehetőségei a Budapesti Városfejlesztési Koncepcióban

Piac, fejlesztés, politika Ingatlanpiaci folyamatok és önkormányzati irányításuk lehetőségei a Budapesti Városfejlesztési Koncepcióban BAROSS PÁL SOÓKl-TÓTH GÁBOR Magyarországon a piacgazdaságba való átmenet társadalmi-gazdasági folyamatai nemcsak a nagytérségi szerkezet átalakulását eredményezik, de kistérségi, települési szinten is éreztetik hatásukat. Az egyik legfontosabb hatás a térségek, városok, az általuk kínált ún. város-termékek — például a lakás-, az iparterület- vagy a rekreációskulturális kínálat — közt tapasztalható, egyre élesedő verseny, melynek során egyes települések „sikeresek", mások egyre markánsabban a „vesztesek" kategóriájába kerülnek, sok esetben anélkül, hogy a hosszú távú gazdasági tendenciákat meghatározó folyamatokat rövid távon felismernék és ellensúlyoznák. Közhelynek tűnik, mégis igaz, hogy a globalizálódó világban a hosszú távon is fenntartható, kiegyensúlyozott fejlődés egyik letéteményese a helyi erőforrások piaci pozíciójában rejlő lehetőségek kibontása, amelyet csak a közösségi konszenzusra épített, hosszú távra tekintő, tudatos várospolitika alapozhat meg. Az elmúlt évtizedek városfejlesztés-politikai és tervezési modellje a redisztributív központi költségvetésre és a központilag tervezett beruházáspolitikára alapozva a települési teret közigazgatási-adminisztratív határokon belül optimalizálható, a szabályozás eszközrendszerével hatékonyan befolyásolható társadalmi-gazdasági egységként értelmezte. A piaci paradigmában a városfejlődés ezzel szemben sokszereplős, sok, nemegyszer egymással élesen ellentétes tulajdonosi és fejlesztői érdeket felvonultató, egymástól elszakadó (mozaik- vagy kollázsszerű) projektből építkező folyamatként irha-