Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

BARTA GYÖRGYI Újra „boom" a budapesti gazdaságban

gyarországi, hanem a kelet-közép-európai régióban is arra, hogy betöltse az információs centrum szerepét (Tiner, 1998). Tudásbázis Ahhoz, hogy a tudásbázis elemei összekapcsolódjanak, hálózatot alkossanak, és egymásra szinergikus hatást gyakoroljanak, a tudásbázis kritikus tömegérc van szükség. A nagyvárosok és régiók jelentik azt a méretküszöböt, ahol a tudásbázis komplexitásából és felhalmozódásából adódóan erősödik az innovációs tevékenység. A koncentrált innovációs képesség a centrumtérségek privilégiuma. Ebben rejlik a centrumok, nagyvárosok dinamizmusa, megújulási képessége. Budapestnek — mint Magyarország kitüntetett szerepű, kivételes méretű nagyvárosának — a fejlődésében tudásbázisának és innovációs tevékenységének meghatározó jelentősége van. A tanulástól az innováció megjelenéséig tart az a hosszú folyamat, amelybe a tudásbázis sűrűsödik. Benne foglaltatik a tanárok, oktatók munkája, a kutatók, fejlesztők tevékenysége, és mindazoké, akik a tudástranszfer folyamatában részt vesznek. Az intézményi keretet az iskolák jelentik, közöttük kiemelkedő szerepe van az egyetemeknek, a kutató és fejlesztő intézmények, amelyek vagy önállóan, vagy az egyetem, illetve a vállalatok falain belül működnek (Tamás P. 1995). Felsőoktatás Budapest tradicionális központja a magyar felsőoktatásnak (1. táblázat: 1910-ben a budapesti felsőfokú hallgatók országos aránya közel 62 százaléknyi volt). Jelenleg is a legnagyobb felsőfokú oktatási centrum Budapest, ahol a több mint 90 ezer diákot 10 ezer oktató tanítja. A felsőfokú oktatás palettája teljes Budapesten. A főváros jelentőségét nem gyengíti az az örvendetes, még az 1980-90-es években elindult folyamat, amely kiegyensúlyozottabbá tette a felsőoktatás területi szerkezetét: a budapesti hallgatói részarány 1998-ban 35 százalékot, a csak nappali hallgatóké 40 százalékot tett ki. Kutatás-fejlesztés 1990 után az állami finanszírozású kutatás-fejlesztés jelentősen visszaesett Magyarországon. A rendszerváltozás idején az a nézet uralkodott, hogy a kutatói intézményhálózat túlméretezett az ország gazdasági fejlettségéhez képest, és az örökölt kutatótevékenység nem piaci logikájú. Ezért az állami szerepvállalást korlátozták, az egyetemi és az MTA-bázis jelentősen lecsökkent, a minisztériumi, illetve a vállalati kutatóbázis töredékérc zsugorodott. A kutatók száma több mint a harmadával csökkent. Jelenleg a K+

F súlypontok némi eltolódása figyelhető meg az önálló kutató-