Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

GERŐ ANDRÁS—ENYEDI GYÖRGY—LENGYEL LÁSZLÓ — EKLER DEZSŐ Budapest fővárossá fejlesztésének kezdetei — a versenytársak és a regionális szerepkör

gyobb urbanisztikai értéket jelentenek Pesten, mint New York-ban vagy bármelyik amerikai városban. Budapesten itt kezdődött meg, és lehet, hogy felgyorsul a rehabilitációnak nevezett folyamat. Ettől persze a cigányok nyomorultak maradnak, csak kijjebb szorulnak. Miután a jelenlegi szegények — főleg a cigányok — a körúthoz viszonylag közeli belvárosi részeken helyezkednek el, azt hiszem, a városrehabilitáció talán nem engedi őket hosszabb, tehát generációs időtávlatban ott megrekedni, de hog)' hová szorítja ki őket, arról fogalmam sincs. Ekler: Ez olyan, mint egy hinta. Miután leértékelődik egy hely, előbb gettósodik, majd felértékelődik, például a megkezdett rehabilitációval, és automatikusan befektetési hellyé lesz. Ez vetésforgószerűen így működik mindenütt, Berlinben is, New York-ban is. Egy dolog hiányzik nekem Pesten, és a hiányát veszélyesnek is tartom, ugyanis azt támasztja alá, hogy inkább unalmas, menedzseres, logisztikai város maradunk, mint az előző két évszázadban is —• hogy a bohémnegyed rendre kimarad. A berlini Kreuzberg, a New York-i East Village, ahol a gettóba beköltözik a művészvilág, utána pedig jön a tőke, és felújítja az egészet. Sajnos Pesten nincsen művésznegyed, és Pestre nem jönnek a művészek; elakadnak Berlinben vagy Bécsben. Sőt, Bécsből is már inkább Berlinbe mennek. Gerő: Amikor a város jövőjéről beszélünk, akkor részben a városlakók, tehát a városi társadalom jövőjéről beszélünk. Ha Budapest sorsa úgy alakul, és ebben, azt hiszem, nincs vita, hogy várhatóan strukturális problémaként marad jelen a városban a cigányság vagy a szegények szegregációja, akkor a városnak ezzel a problémával kezdenie kell valamit. És ha nem kezd vele semmit, vag)' ha közlekedőedényszerűen ide-oda tologatja, akkor ez a városlakók mindennapi közérzete szempontjából állandó irritáló tényező marad, mert társítják a devianciához, a bűnözéshez, társítják olyan magatartásformákhoz, amelyektől kellemetlenebbül érzik magukat a városban. Van-e bármilyen lehetőség rá, hogy ezeket a folyamatokat legalább megállítsa a város? Lengyel: Ha a tendenciákat nézzük, én is csak ugyanilyen pesszimista — vagy realista — dolgokat tudok mondani. A kisebb magyar városok eddig úgy oldották meg ezt a problémát, hogy meglehetősen kíméletlen eszközökkel falura telepítették a roma népességet. Ez lepleződött le — egyébként már végállapotban — Székesfehérváron, a Rádió utcában. A Rádió utcaiak az utolsók voltak, hiszen a romákat Fehérvár már egy évtizede telepítgette ki szép csendben, csak nem nézett oda senki. A fejlett városok az