Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)
GERŐ ANDRÁS—ENYEDI GYÖRGY—LENGYEL LÁSZLÓ — EKLER DEZSŐ Budapest fővárossá fejlesztésének kezdetei — a versenytársak és a regionális szerepkör
így volt. Tudom hogy az írott történelmet nézve szeretitek ezt másként látni. A város és az államhatalom lényegében akkor is infrastruktúrát és intézményeket épített, és erre érdemes ma is koncentrálnia. A többi ki lesz bulizva a tőke akarata szerint, és megépül a tőke által. Vagy nem lesz megépítve, és akkor buktunk megint. Gerő: Részben igazad van, mindig az Andrássy utat hozzuk fel példaként, de hát ott van a Nagykörút, amely nagyon tudatos koncepció eredménye volt. A nyomvonal, az infrastruktúra mögötte a város műve volt. Erős volt Budapest akkoriban. Abban igazad van, hogy a házat már a magántőke húzta fel, de még az is megvolt neki mondva, hogy körülbelül mekkora lehet az a ház. Ekler: Nem. Gerő: Dehogynem. Nem véletlen, hogy a Nagykörúton nagyjából egyformák a házak, és az Andrássy úton is. Enyedi: Elő volt írva. Gerő: így van, és körülbelül fél emelettel lehetett kijátszani. Ekler: Az első városépítési szabályzat 1894-es. A ma is álló épületek nagyobb része viszont ez előtt épült. Gerő: Nem véletlen, hogy Budapest turisztikai vonzerejét az egységes 19. századi városkép adja, Prágáét meg a 18. századi. Budapest döntően 19. századi város. De nagyon fontos a jövő szempontjából, amit mondtok, hogy a jelenlegi intézményrendszer kedvező a tőke szempontjából — kellőképpen gyenge és puha —, de a város egészének versenyképessége szempontjából rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Ebből az következik, hogy a jövőben a magyar politikai elitnek feladata lenne elgondolkodni azon, hogy Budapest intézményes szerkezete így maradjon-e vagy megváltozzon. Jól értettem? Ekler: Igen. Lengyel: Igen. Nagyon lényeges volna, hogy a városért felelős politika valamelyes befolyást gyakoroljon, és eldöntse, hol akar olyan kulturális, oktatási, közszolgáltató tereket kialakítani, amelyeket aztán valamilyen szinten