Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

TÖRÖK ANDRÁS Eligazodás és eligazítás

ra és a turizmus közös eleme, s amely nagyban növelheti a fővárosi polgároknak általában a javakhoz való hozzáférési lehetőségeit, annak minőségét, végső soron létük szabadságfokát; egyszerre tehetik Budapestet 2015-re magasabb életminőségű és méltányosabb metropolisszá. Az alább vázolt elképzelés arra tesz javaslatot, hogy a kulturális és idegenforgalmi szféra egyeztesse elképzeléseit, egymással összefogva tervezzen, együtt keressen és kérjen fejlesztési forrásokat. Ehhez az kell, hogy sikerüljön félfordulatot elérni a fővárosi turisztikai szakemberek körében, s azt a félig érett felismerést, hogy a fővárosi turisztikai vonzerőfejlesztéseket egyértelműen a Budapest Kultúrváros eszméje köré csoportosítsák, sikerüljön elfogadtatni a szakemberek túlnyomó többségével. Ha nem sikerül, félő, hogy közép- és hosszú távon a turizmus és a kultúra egyaránt kiszorul a fejlesztési forrásokért folytatott küzdelemből. Az előbbi azért, mert egyértelműen a magánszférára tartozó ügynek kiáltják ki, az utóbbi meg azért, mert területén nincs és nem is várható krízishelyzet, és állandósulhat gyenge érdekérvényesítő képessége. A hagyományos ágazati fejlesztési politika helyett azért látszik célszerűbbnek az „eligazodás" fogalmában megragadni a távlati fejlesztés irányát, mert ez egyaránt szolgálja az őshonos városiak, a beköltözöttek, a vidékiek és a külföldiek érdekeit, ugyanakkor tompítja az osztályprivilégiumokat, felkelti az önálló választás igényét. A nagyobb arányú befektetés javítaná Budapest versenyhelyzetét a többi régióbeli és európai várossal. Egyazon befektetés több célt szolgálna egyszerre, így megvalósulása is valószínűbb. Kultúra és eligazodás a fővárosban Kultúra és várospolitika A várospolitika felelősségi körébe fokozottan be kell hogy kerüljenek a magas kultúrán kívüli területek. Művészetek, múzeumok/könyvtárak mellett a szabadidő-eltöltés is ide tartozik. Különösen az ifjúság körében érdemes és lehetséges megteremteni a saját szubkultúra-választás lehetőségét, miközben nem szabad lemondani a magas kultúra terjesztéséről sem. A mindennapi kultúrafogyasztás lehetősége fontos érték a 21. századi városlakónak. A választás fontos szubkultúrán belül is: csökkenti a sodródás, növeli a tudatos életvezetés esélyét. A város feladata volt és marad: • a magas kultúra hagyományos műfajai: a zene, a színház, a tánc, a képzőművészet, az irodalom, a film, ennek fővárosi tulajdonú intézményei, ahol vannak, illetve ennek programfinanszírozása, • a családi szabadidő-eltöltés különleges ága, a cirkusz, • az ifjúsági tömegszórakozás folytonosan változó tartalmú színtereinek biztosítása, • a fesztiválok és népünnepélyek, • a fővárosi fenntartású múzeumok, kapcsolódva az országosakhoz, • a könyvtári rendszer mint az olvasáskultúra átörökítésének eszköze, • a turizmus és a kereskedelem kultúrához kapcsolódó elemeinek bátorítása. (Könyvesboltok, art-videókölcsönzők, művészkávéházak stb.)