Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)
TOSICS IVÁN Lakáspolitika — szociális várospolitika
sekkel foglalkozó fejezetének készítői természetesen tisztában vannak az eddigi fővárosi erőfeszítésekkel. Annak oka, hogy a szociális koncepció nem, vagy nem elsősorban, a ma elfogadott fővárosi anyagokra épít, egész egyszerűen az, hogy a koncepció készítői a szociálpolitika mai fővárosi helyzetét hosszabb távon elfogadhatatlannak tartják, a mai állapotokhoz képest radikális változásokat látnak szükségesnek. A kétszintű önkormányzati rendszer egyik legnagyobb vesztese éppen a szociális ágazat; itt csapódnak le leginkább látható módon, drámai következményeket okozva a decentralizáció negatív hatásai. A problémák nagyságához képest a főváros eddigi lépései, a tisztviselők által „sikernek" tartott koncepciók, programok szinte alig jelentenek előrelépést. A Városfejlesztési Koncepció készítői szerint a szociálpolitika szempontjából nem lehet pusztán a mai adottságokból kiindulni, nem szabad a mai megosztottságba, a kerületek közti szakadék gyorsuló mélyülésébe beletörődni. A szociálpolitika az az ágazat, ahol a fővárosnak a leginkább kell változtatnia, nagyobb befolyást, egységesebb szabályozást elérnie, a kerületek közti szolidaritást — ha másképp nem megy — kikényszerítenie. Egy folyóiratcikkben nyilván szabadabban lehet fogalmazni, mint magában a Városfejlesztési Koncepcióban. A fentebb nyíltan elmondott aggodalmak a koncepcióban is benne vannak a sorok között, persze jóval enyhébb formában. Nagy kár lenne, ha a Városfejlesztési Koncepció elfogadhatósága érdekében — és ebben a folyamatban nyilván sok kompromisszumot kell majd kötni — éppen a szociális elképzelések esnének áldozatul. Másképpen fogalmazva: nagy siker lenne, ha a fejlődésének fontos időszakát élő Budapest a problémák valódi súlyának megfelelő erőfeszítéseket tenne a társadalmi különbségek mérsékléséért, a valóban rászoruló városlakók és a gyorsan leromló területek helyzetének javításáért.
