Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

TOSICS IVÁN Lakáspolitika — szociális várospolitika

szolgálják. Ennek rövid távú eszköze a támogatási rendszer egyenlőtlenségeinek csökkentése célorientált fővárosi pénzalapokkal. Ezeket az alapokat a főváros már évek óta sikeresen alkalmazza (pl. Szolidaritási Alap), azonban a kerületek közti eltérések mérséklése érdekében szükség volna új alapok kialakítására is (Lakbérkompenzációs és Közműhátralék Alap). A szociális típusú alapok kialakítása, fejlesztése esetében alapvető kérdés az alapok és a forrásmegosztás rendszerének összehangolása. A szociális ellátás működési rendszere hosszabb távú átalakításának végső célja azonos minimális ellátási szint biztosítása az egész város területén. Ennek eszköze az egységes fővárosi lakhatási (lakásfenntartási) támogatásirendszer. A minimális ellátási szintet rögzítő fővárosi „keretprogramon" belül a kerületeknek kellene — sajátos szociális problémáiknak megfelelően — meghatározniuk a konkrét program-paramétereket. A hatékonyság növelése érdekében fontos, hogy a programokban a kerületek társfinanszírozói szerepet kapjanak. A koordinált fővárosi lakhatási támogatási rendszer bevezetésének első lépése az egységes információs és nyilvántartási rendszer bevezetése kellene hogy legyen. A továbblépés feltétele annak biztosítása, hogy a nagyon eltérő anyagi lehetőségekkel és ugyancsak eltérő szociális helyzetű lakossággal rendelkező kerületek alkalmazni és finanszírozni tudják a minimális normatívákat. Ennek könnyebben járható útja a koordinált fővárosi lakásfenntartási támogatási rendszernek a forrásmegosztáson kívüli bevezetése, biztosítva azt is, hogy a kevesebb anyagi forrással rendelkező, egyúttal azonban a rászoruló lakossági csoportokat a legnagyobb mértékben koncentráló kerületeknek indokolt esetben alacsonyabb mértékű társfinanszírozást kelljen csak teljesíteniük. A szociális ellátás működési rendszerének vázolt irányú átalakítása a mai kétszintű önkormányzati rendszerben csak akkor képzelhető el reálisan, ha a főváros átlátható új rendszert dolgoz ki, amelyben a gazdagabb kerületek — a szociálpolitikai célú átcsoportosítások nyilvánvaló vesztesei — világosan látják a célokat, és érzékelhetővé válik számukra, hogy a hatékonyabb szociálpolitika a város egészének, így a szociális problémákkal kevésbé terhelt térségeknek is a javát szolgálja. A városon belüli differenciálódás csökkentése fejlesztési eszközökkel A társadalmi-térbeli differenciálódás csökkentése fejlesztési eszközökkel lényegében azt jelenti, hogy a közszféra által közvetlenül befolyásolható fejlesztéseket nagyrészt a leginkább leromlott területeken valósítsák meg. A célzottan alkalmazott fejlesztési beavatkozások (infrastrukturális, városrehabilitációs, munkahelyteremtési, szociális fejlesztések) eltérő típusai a következők lehetnek: A) A krízisterületek szegélyeinek közterületi fejlesztései, a krízistérségek tömegközlekedési kapcsolatainak javítása. Konkrét elképzelések lehetnek például az alábbiak: • A Ilallcr utca-Orczy út-Fiumei út újraélesztése, nem átmenő közlekedési útvonalként, hanem urbánus környezetként, amely új funkciókat vonzhatna; • A Hungária körút egyes szakaszainak határozottabb karaktert kell adni; • A Népligetnek új közterületi funkciókat kell találni.