Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

TOSICS IVÁN Lakáspolitika — szociális várospolitika

a közösségi bérlakásszektor olyan jövőbeli modelljét, amelynek keretei között minden szereplőnek érdekévé válhat a szektor bővítése. A mai közösségi bérlakásszektor két szélső formája, az önkormányzati bérlakás és a piaci alapon működtetett magántulajdonú bérlakás \<à'LàU létre kell hozni a közösségi bérlakások két íij formáját, a támogatott bérlakást és az emelt szintű bérlakásformát. Ezeknek abban kell különbözniük a mai önkormányzati bérlakásoktól, hogy magasabb lakbérszintjükkel forrást képezzenek az épületek értékcsökkenésének visszapótlására, így rendszeressé tehető az épületek felújítása. A támogatott bérlakásszeklorban tehát az amortizáció beépül a lakbérbe, az emelt szintű bérlakás-programban pedig ezen felül a tőkeköltségek egy részének megfizetésére is sor kerül. Egy 50 négyzetméteres lakás havi bérleti díja a mai önkormányzati bérlakás 4 ezer Ft-jával és a mai piaci bérlakás 50 ezer Ft-jával szemben a támogatott bérlakásszektorban 10 ezer Ft, míg az emelt szintű bérlakásprogramban 30 ezer Ft körül alakulna. A bérlakásszektor bővítésére különösen az emelt szintű bérlakás konstrukciója lehet alkalmas, amely ezáltal a városrehabilitációt, a város extenzív növekedése elleni törekvéseket is szolgálhatja. Ennek a mainál magasabb színvonalon, lényegcsen korszerűbb jogi háttérrel, a folyamatos fenntartást garantáló stabil pénzügyi konstrukcióval működő, viszonylag széles kör számára elérhető lakásbérleti rendszernek fokozatosan minél jelentősebb körben át kell vennie a veszteséges, ezért hosszú távon a mai feltételek mellett fenntarthatatlan önkormányzati bérlakásszektor feladatainak egy részét. Az emelt szintű bérlakások építésére irányuló program helyszíneinek kiválasztása összhangban kell hogy legyen a főváros legfőbb fejlesztési programjaival, a legfontosabb térszerkezeti törekvésekkel. Emellett arra is alkalmas lehet, hogy a piaci kereslet által alacsonyabb értékűnek tartott helyszíneken is megfelelő színvonalú lakásállományt hozzon létre. A program helyszínei az alábbiak lehetnek: • A belső területi városrehabilitáció, elsősorban az akcióterületek, foghíjainak, fejlesztési területeinek beépítésével; • Az átmeneti zóna szerkezeti szempontból kulcsjelentőségű területei; • Egyes, városfejlesztési irányokat meghatározó zöldmezős fejlesztési területek. A program keretében a program sajátos céljainak megfelelő„épükttermékeket" kell kidolgozni és alkalmazni. A termékek egyúttal mintaként is szolgálhatnak a városfejlesztésben máshol is alkalmazható beépítési típusok, épülettípusok, műszaki megoldások stb. tekintetében. Célszerű kezdettől fogva „vegyes" megoldásra törekedni, azaz a kiválasztott helyszíneken magántulajdonú és vállalkozói lakásépítésre is lehetőséget biztosítani. Az új bérleti konstrukciók a városrehabilitációban is nagy szerepet játszhatnak: a felújított épületállomány átkerülhet az emelt szintű bérlakásformába — amennyiben a lakást új lakónak utalják ki —, illetve a támogatott lakásformába, amennyiben az eredeti lakó marad a lakásában. A program kialakításához új jogi háttérre van szükség: az új bérleti konstrukciók esetében meg kell szűnnie a bérleti jog átruházhatóságának, örökölhetőségének, magánpiaci értékének; ugyanakkor biztosíta-