Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

ERŐ ZOLTÁN A városmegújítás lehetőségei

gációja várhatóan tovább erősödik a következő időszakban, így a spontán folyamatok keretében a szegénynegyedek is megjelenhetnek. Nem kizárt, hogy egyes külső lakótelepek jutnak ilyen sorsra, lehet, hogy az átmeneti zóna egyes zárványterületein alakulnak ki ma még elképzelhetetlennek tűnő telepek, de a külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a városi szegénység kérdése továbbra is a belső városrészek egyik jellegzetes problémájaként marad meg. Nem lehet tehát reális stratégia mindenhol dzsentrifikáciős típusú felújítási programokat indítani, s nag)' arányú lakosságcserével számolni. A lakosságcsere voltaképpen a probléma továbbgörgetését jelenti, más területeken hoz létre még súlyosabb helyzetet. Éppen ezért a bontási programok, az épületek kiürítésének előkészítése rendkívül érzékeny, szociális értelemben is megalapozott eljárás kialakítását igényli. Az ideális megoldás a helyben maradó lakosság számára végzett rehabilitáció, amit azonban a jelenleg kialakítható finanszírozási rendszer — az önkormányzati szektor csekély teherbírása, a külső magánforrások bevonásának kényszere — nem tud támogatni. Amennyiben a jövőben is a magántulajdonú társasházi forma lesz az egyeduralkodó, ez a helyzet alapvetően nem is változhat: a társasházi öröklakás építése nem az alacsonyabb státuszú csoportok számára járható út. Néhány év múlva az is látható lesz, hog)' a lakásprivatizáció során létrehozott társasházakban élő, alacsony jövedelmű lakástulajdonosok még a nagy arányú támogatások mellett sem lesznek képesek az elemi felújítási-fenntartási feladatokat elvégezni. Elkerülhetetlenül megjelenik tehát a bérlakások iránti igény. Jelen formájában, ahol az önkormányzati lakások bére gyakorlatilag csupán az üzemeltetési feladatokat fedezi, e szektor egyértelműen veszteséges, s nem biztosít forrásokat a szükséges felújítási, visszapótlási feladatokra. Nem várható, hogy az önkormányzatok ezt a szektort a jelenlegi feltételek mellett bővítsék. Szembe kell nézni azzal, hogy mindaddig, amíg a lakbérek nem biztosítják a normális közgazdasági környezet által reálisnak tartott jövedelmezőséget, addig bérlakások nem épülnek, s a rehabilitációs területek is kénytelenek lemondani egy nagyon fontos szektor fejlesztő erejéről.