Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

ERŐ ZOLTÁN A városmegújítás lehetőségei

szik, a mögöttes területeket is egyre inkább magába olvasztja, s átfogó fejlesztési koncepciók megvalósításának is teret enged (Westend, Meder utca). Ilyennek kell tekintenünk a budai iparterületek átalakulásának programját (MOM, Ganz, Gázgyár stb.) is, de voltaképpen e folyamatba illeszkedik a Soroksári úti ún. EXPO-területek felszabadítása is. Nem kerül sor azonban ilyen látványos átalakulásra akkor, amikor a terület pozíciója nem ennyire előnyös, amikor az ingatlan hasznosítását valamilyen tényező — például rendezetlen tulajdoni viszonyok, környezeti károk vagy egyszerűen a spekulációs szándék — megnehezíti. Jellemzően ez a helyzet az átmeneti zóna délkeleti szektorában, Kőbánya, Ferencváros térségében. E helyeken a város zárványként foglal magába egy-egy romló területet. A zárványok kialakulásának egyik fontos oka a kapcsolatok hiánya, amit paradox módon éppen a közlekedési infrastruktúra, a vasúthálózat okoz. Az átmeneti zóna sorsát, fejlesztési lehetőségeit alapjaiban befolyásolja a vasúti területek átstrukturálásának lehetősége. A fővonali hálózat, a vasúti technológiai területek, a kiszolgáló iparvágányok és rakodók sűrűn felszabdalják a területet, ellehetetlenítik a kapcsolatokat, rendezetlen ipari tájat alakítanak ki maguk körül. Miközben a vasút a múlt század végén e területeken éppen a fejlesztést tette lehetővé, ma sok ponton a fejlesztés akadálya. Szerepe radikálisan csökkent — mind a személy-, mind az áruszállításban —, de az általa elfoglalt területek újrahasznosítására csak kevés helyen került sor. Éppen az átmeneti zóna pozícióinak javítása érdekében a jövőben elkerülhetetlen e területek sorsának újraértékelése, a felesleges iparvágányok felszámolása, a lehető legtöbb terület felszabadítása, s így a szétszakított városrészek kapcsolatainak visszaállítása. Remélhetően már a közeljövőben sor kerülhet több vasúti terület ingatlanpiaci megjelenésére, urbánus hasznosítására. Hasonló változások várhatók a honvédségi területek kapcsán is. A város 19. századi növekedése során is meghatározó volt a városszéli katonai területek — gyakorlóterek, laktanyák stb. — bekebelezése, felparcellázása (Angyalföld, Kőbánya, a külső Ferencváros, Lágymányos), de a közelmúltban is több helyen sor került a jó fekvésű katonai létesítmények kiváltására, bevonására az ingatlanfejlesztésbe. E folyamat bővülése várható, és nagyon sok szempontból kívánatos. Az építészeti örökség és az építészeti minőség kérdései A belső városrészek adják Budapest egyedi arculatát, történeti jellegét. Budapest városmagjának 19. századi, 20. század eleji épületállománya, a városi szövet viszonylagos rendezettsége európai mércével mérve is jelentős érték. Nekünk magunknak már csak azért is fontos a megőrzése, mert valóban épületeink adják a legközvetlenebb, legmindennapibb kapcsolatunkat a múlttal. Ha csak arra gondolunk, hogy a legjobb minőségű klasszicista, eklektikus, szecessziós házainka mai napig meg nem haladható példát mutatnak az építészeti kompozíció kánonjára, az anyaghasználat igényességére, a mesterségbeli tudásra, el kell ismernünk, hogy az építészeti örökség jelenléte ösztönző kihívást