Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)
KOSZORÚ LAJOS Térszerkezet-alakítás és városfejlesztés
A következő három alfejezetben a kompakt város megőrzésének városon belüli strukturális összetevőit mutatom be. /. Az ikervárosok, a többközpontú város kialakítása és az átmeneti zóna megújítása A város eddigi fejlődését erőteljes szerkezetváltozások jellemezték, szoros összefüggésben a közlekedési technológiák módosulásával. Az átmeneti zóna részleges átalakulása, illetve bénultsága az itt vázolt stratégiai projekttel közép-és hosszú távon mozgásba hozható. Ez a projekt hosszú távon három erőteljes változásban lévő térséget is érint. Kettő a Duna-hidakhoz kötődő „ikerváros", a harmadik a köztük kiépítendő Körvasút sori körútra szerveződő átmeneti zóna. A túlzottan centrális budapesti központrendszerszéthúzását, a főközpont „tehermentesítését", a rendszer bővítését új elemekkel a korábbi fővárosi tervek is tartalmazták. A megvalósítás azonban megfelelő politikai akarat, a szerkezetalakítás nehézségei és a piac hiánya miatt rendre elmaradt. Egyrészt a város léptéke, szerkezete és a korábbi közlekedési feltételek megengedték az egy központra koncentráló fejlesztési politikák érvényesülését, másrészt a kijelölt központok nem kapták meg azokat a térszerkezeti lehetőségeket (kapcsolatok és fejlesztési területek, pl. Flórián tér, Örs vezér tér), amelyek a központtá fejlődés elemi feltételei lettek volna. A központképződést befolyásoló legfontosabb folyatnátok az alábbiak: • Az önkormányzatok szerepe erőteljesen csökken az ellátás egyes központ'képző'intézményeinek fejlesztésében (főként a kereskedelem és a szolgáltatás, de a kultúra és az egészségügy terén is). Ezek telepítésének piaci szempontjai eltérnek a városrendezési céloktól; • Az elmúlt években megvalósult jelentős közlekedési beruházások (Hungária körút, 6-os út, M5-ÖS bevezetése stb.) városszerkezetet alakító hatásai alapvetően befolyásolták a központok kiépülésének folyamatát. A kijelölt központok súlya, szerepe a korábbi elképzelésekhez képest erőteljesen megváltozik a közlekedési hálózat kiépülési ütemének megfelelően. A Lágymányosi híd, a 6-os út, a Váci út jelentős infrastrukturális beruházásai, majd a budai Rakparti út a város észak-déli tengelyét erősítik; • A főváros és agglomerációja között teljesen hiányzik a kooperáció a központok tervezése terén is. A spontán fejlesztési folyamatok során a létesítmények tényleges funkcionális kapcsolataik, az autós megközelíthetőség szerint csoportosulnak, „agglomerálódnak" a bevezető főutak környezetében; • Nincsenek a piaci fejlesztésekre vonatkozóan orientáló, illetve korlátozó szabályok, csak a passzív településrendezés eszközei érvényesülnek; • A meglévő központok közül egyesek között súlypont-eltolódás és egymást erősítő, mintegy összenövésre utaló fejlődési irányzatok tapasztalhatók. (Ilyenek például a Váci út vonala-Angyalföld-Újpest-Palota, Újpalota-Pólus Center-M3-as városkapu; Europark-Kőbánya-Kispest végállomás-Kispest, Kossuth tér.); • A várható és a meglévő központrendszerhez illesztett közlekedési beruházások (hidak,