Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

SCHNELLER ISTVÁN A városfejlesztési koncepció előélete

kosson, amely nem elsősorban a rendezési beavatkozások szükségességének előrevetítésén alapul, hanem egy tudatosan formáitjövő megvalósulását segíti elő. Sajnálatos módon e két munka nem tudott összeépülni, sőt igazán egymásra hatni sem, így alapgondolataik más-más vonulatban éltek tovább. A „Második Millennium" című munka a város fejlődésének történeti és aktuális vonatkozásait elemezte, valamint a különböző, már akkor ismert fejlesztési célkitűzések kritikáját adta. Hangsúlyozottan kritizálta a tervezés napi gyakorlatát, és síkra szállt az alternatív fejlesztési elképzelések egymás mellettiségéért. A városfejlesztési alapstratégiák közül azokat támogatta, amelyek elsősorban a városrehabilitációt helyezték előtérbe: így a városközpont, az ún. pesti bérházas övezet, valamint egyes összefüggő nagykiterjedésű iparterületek (Lágymányos, Csepel, Ferencváros) rehabilitációját. Nagy hangsúlyt helyezett a gyűrű irányú fő közlekedési elemek kiépítésére, különösen a Munkás körút területfelértékelő kiépítésére egyes szektorokban. Erőteljesen kritizálta ugyanakkor az ún. „ráfejlesztések"-típusú fejlesztéseket, így a Belváros belülről kifelé való fejlesztését, s a kintről befelé, azaz az átmeneti zónában indítandó fejlesztések mellett tette le a voksát. Ez a munka már felhívta a figyelmet a városfejlesztés forrásaira, különös tekintettel a város vagyonával való tudatos gazdálkodásra. A párhuzamosan készülő ART program talán legfontosabb mondanivalója a területérzékeny városrendezési szabályozásra való törekvés volt. Az ÁRT program a következő feltételezésből indul ki: Budapest nemcsak az önkormányzati törvény decentralizáltsága miatt, hanem történeti kialakítását tekintve sem egységes város, bár hangsúlyozottan egy település. Javasolta egy olyan zónarendszer kialakítását, amelynek figyelembe vételével a sokszínű városi élet adottságai, problémái, valamit az ezeket érő kihívások nem egy kaptafára, hanem sajátosságaiknak megfelelően oldhatók meg. Le is határolt eltérő adottságú és problematikájú városszerkezeti egységeket: az ún. belső zónát, az átmeneti zónát, az elővárosi zónát, a hegyvidéki zónát és a Duna menti zónát. Ezek azóta a tervezés és koncipiálás elfogadott eszközei lettek. Definiálta az összvárosi érdek és a lokális érdek kettősségét, valamint a problémák kezeléséhez tartozó, többszintes szabályozási rendszert. Az ART program hangsúlyozottan pragmatikus volt. Céljait így határozta meg: „A nagytávlatú jövőkép megrajzolása helyett a működés feltételrendszeréből kiindulva, a leromlott környezeti állapot és a város működési zavarainak javításával, a környezeti terhelhetőséget elemezve, a meglévő értékes adottságokat figyelembe véve és fejlesztve fokozatosan kialakuló, kiegyensúlyozott, harmonizált életteret kíván biztosítani a városlakók számára." Az ART program koncepcionális elemei a fent említett zónákban eltérő módon jelentek meg. Különböző koncepcionális elemeket fogalmazott meg a területi, környezetvédelmi és infrastrukturális program vonatkozásában, így például zónánként eltérően fogalmazta meg a kívánatos tömeg- és egyéni közlekedés arányát, a zöldterüle-