A Kerepesi úti temető. II. - Budapesti Negyed 25. (1999. ősz)

A Kerepesi úti temető 1999-ben

Aztán meghalt... óh hogy halt meg! Iszonyú volt... ne heréljétek. S egy ifjú nőt hagyott hátra Ez az a nő, tiszteljétek! A biblia szent alakja, Kibe szívén hét tőrt döftek: Nem szenvedett annyit, mint ő, Nem szenvedett az sem többel. Ki egyszerre vesztett mindent: Szabad hazát, hősi férjet S nem roskadt le annyi kíntól: Ez az a nő, tiszteljétek! Itt maradt ő miközöttünk, A nagy névnek örököse, Hogy a nevet, mely oly fényes, Még ragyogóbb fénybe öltse: Mint a kelyhet a szent oltár, Azt a nevel úgy őrzé meg, Oly feddhet len, olyan tisztán... Ez az a nő, tiszteljelek! Ez tartájenn, s egy magasztos, Vigasztaló, égi eszme: Hogy erz, aki jót lehet még, Céllal élhet, nincs elveszve: Hogy magának aki meghalt, Másoknak még mindig élhet... Kinek minden lépte jót tett Ez az a nő, tiszteljétek! Van öröme, óh, hát mégis! Ha más örül: örvend annak; S boldog ő, a könnyező, ha Más könnyezőt vígasztal hat. Fölneveli az árvákat, Anyát áda szegénykéknek, Eretlök él, munkál, fárad: Ez az a nő, tiszteljétek!