A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

nek az árkádok alá. Az egyes kupolaterek alatt csontfülkéket létesítettek, olyan sze­mélyek ládába helyezett csontjai számára, akiknek a sírhelyét családjuk nem váltotta újra, de azt sem akarták, hogy a földi ma­radványok közös sírba kerüljenek. A temető 1922-es rendezési terve sze­rint árkádos sírboltokat terveztek építeni a Kossuth-mauzóleum körüli utakra is, meg­teremtendő a következő évtizedek dísz­temetéseinek méltó környezetét. A kör­nyék rendezése után a mauzóleummal szemben öt-hat parcellát fenntartottak vol­na az 1848-as mártírok, politikusok és hon­védtisztek áthelyezett sírjai számára, az uta­kat pedig árkádok szegélyezték volna, összesen 250 sírbolttal. (Az 1848-as sírker­tek kialakítása 1945 után részben megvaló­sult, három olyan parcellában, amelyek a harmincas évek óta nagyrészt üresen álltak.) Újabb árkádsírok végül nem épültek, de a meglévőkbe számos neves személyiség temetkezett. Néhányukat, akik még a múlt században haltak meg, családjuk ho­zatott ide, mintegy felszentelendő az újon­nan vásárolt reprezentatív sírboltokat (így került ide Bónis Sámuel politikus, Beliczay Imre, a híres mézeskalácsos, valamint Rupp Nep. János orvos, volt egyetemi rek­tor koporsója). Közvetlenül az árkádsírbol­tok egyikében temették el 1905-ben id. Seenger Béla kőfaragót, 1906-ban Hegedűs Sándor gazdaságpolitikust, valamint a 19. század egyik legnagyobb magyar orvos-ku­tatóját, Hőgyes Endrét, 1907-ben pedig Kilián Frigyes könyvkereskedőt és Forster Géza mezőgazdászt. Ebben az évben avat­ták fel a Tóth család síremlékét is, Fritz Oszkár és Betlen Gyula közös alkotását, amely óriási sikert aratott, és az évtized funébris szobrászatának egyik szenzációjá­vá vált. Az árkádok alatt kapott sírhelyet 1908-ban Göröncsér Gundel János festő­művész, Than Károly kémikus és Jungfer Gyula műlakatos, 1909-ben Rigler József Ede papírgyáros, 1910-ben Gerhardt Gusz­táv, a MÁV elnök-igazgatója, 1911-ben Lingel Károly bútorgyáros, 1912-ben Szivák Imre jogász, 1913-ban id. báró Korá­nyi Frigyes belgyógyász, 1914-ben Náray­Szabó Sándor gyógypedagógus és Láng László gépészmérnök, valamint 1915-ben Gundel János vendéglős. 1916-ban itt te­mették el Görgei Artúrt, abban az idegen kriptában, amelyen ma az ő neve van fel­tüntetve. 1917-ben az árkádok alá temet­kezett Jeszenszky Sándor jogtudós, 1922-ben Jókay Jolán írónő, 1925-ben Hellebrandt Árpád irodalomtörténész, 1927-ben Jellinek Henrik, a fővárosi közle­kedésügy jelentős fejlesztője, valamint báró Kétly Károly belgyógyász, 1934-ben Gaál Jenő közgazdász, 1935-ben ifj. báró Korányi Frigyes gazdaságpolitikus és Ma­jovszky Pál műgyűjtő, 1938-ban Győry Ti­bororvostörténész, 1939-ben Hirmann Fe­renc gyártulajdonos, 1943-ban Hegedűs Lóránt író-közgazdász és Paupera Ferenc bankigazgató, 1944-ben pedig báró Korányi Sándor fiziológus. Rajtuk kívül gazdag pol­gárcsaládok, valamint több főrangú sze­mély váltott itt sírhelyet. 1945 után már csak egyes családtagokat temettek ide (például Gundel Károly gasztronómust vagy Láng Gusztáv gépészmérnököt), 1987-ben pedig ide került a felszámolt J. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents