A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
nek az árkádok alá. Az egyes kupolaterek alatt csontfülkéket létesítettek, olyan személyek ládába helyezett csontjai számára, akiknek a sírhelyét családjuk nem váltotta újra, de azt sem akarták, hogy a földi maradványok közös sírba kerüljenek. A temető 1922-es rendezési terve szerint árkádos sírboltokat terveztek építeni a Kossuth-mauzóleum körüli utakra is, megteremtendő a következő évtizedek dísztemetéseinek méltó környezetét. A környék rendezése után a mauzóleummal szemben öt-hat parcellát fenntartottak volna az 1848-as mártírok, politikusok és honvédtisztek áthelyezett sírjai számára, az utakat pedig árkádok szegélyezték volna, összesen 250 sírbolttal. (Az 1848-as sírkertek kialakítása 1945 után részben megvalósult, három olyan parcellában, amelyek a harmincas évek óta nagyrészt üresen álltak.) Újabb árkádsírok végül nem épültek, de a meglévőkbe számos neves személyiség temetkezett. Néhányukat, akik még a múlt században haltak meg, családjuk hozatott ide, mintegy felszentelendő az újonnan vásárolt reprezentatív sírboltokat (így került ide Bónis Sámuel politikus, Beliczay Imre, a híres mézeskalácsos, valamint Rupp Nep. János orvos, volt egyetemi rektor koporsója). Közvetlenül az árkádsírboltok egyikében temették el 1905-ben id. Seenger Béla kőfaragót, 1906-ban Hegedűs Sándor gazdaságpolitikust, valamint a 19. század egyik legnagyobb magyar orvos-kutatóját, Hőgyes Endrét, 1907-ben pedig Kilián Frigyes könyvkereskedőt és Forster Géza mezőgazdászt. Ebben az évben avatták fel a Tóth család síremlékét is, Fritz Oszkár és Betlen Gyula közös alkotását, amely óriási sikert aratott, és az évtized funébris szobrászatának egyik szenzációjává vált. Az árkádok alatt kapott sírhelyet 1908-ban Göröncsér Gundel János festőművész, Than Károly kémikus és Jungfer Gyula műlakatos, 1909-ben Rigler József Ede papírgyáros, 1910-ben Gerhardt Gusztáv, a MÁV elnök-igazgatója, 1911-ben Lingel Károly bútorgyáros, 1912-ben Szivák Imre jogász, 1913-ban id. báró Korányi Frigyes belgyógyász, 1914-ben NáraySzabó Sándor gyógypedagógus és Láng László gépészmérnök, valamint 1915-ben Gundel János vendéglős. 1916-ban itt temették el Görgei Artúrt, abban az idegen kriptában, amelyen ma az ő neve van feltüntetve. 1917-ben az árkádok alá temetkezett Jeszenszky Sándor jogtudós, 1922-ben Jókay Jolán írónő, 1925-ben Hellebrandt Árpád irodalomtörténész, 1927-ben Jellinek Henrik, a fővárosi közlekedésügy jelentős fejlesztője, valamint báró Kétly Károly belgyógyász, 1934-ben Gaál Jenő közgazdász, 1935-ben ifj. báró Korányi Frigyes gazdaságpolitikus és Majovszky Pál műgyűjtő, 1938-ban Győry Tibororvostörténész, 1939-ben Hirmann Ferenc gyártulajdonos, 1943-ban Hegedűs Lóránt író-közgazdász és Paupera Ferenc bankigazgató, 1944-ben pedig báró Korányi Sándor fiziológus. Rajtuk kívül gazdag polgárcsaládok, valamint több főrangú személy váltott itt sírhelyet. 1945 után már csak egyes családtagokat temettek ide (például Gundel Károly gasztronómust vagy Láng Gusztáv gépészmérnököt), 1987-ben pedig ide került a felszámolt J. 1.