A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
zése 1974-re fejeződött volna be. Megfogalmazódott, hogy alkalmazkodni kell a parcellák meglevő felosztásához és meg kell őrizni a növényállományt. A terv leszögezte, hogy a falsírboltokat továbbra is fenn kell tartani, mert felbecsülhetetlen kultúrtörténeti és esztétikai értéket jelentenek (ennek ellenére 1976-ban újra felszámoltak néhányat, ezúttal a munkásmozgalmi mauzóleumra nyíló kapu kialakítása miatt). A főváros — nem kevés cinizmussal — felajánlotta, hogy ha a hozzátartozók a még le nem járt parcellákból máshová helyeztetik át halottaikat, akkor átvállalja az exhumálás költségeit. A tervekben már ekkor megfogalmazódott, hogy méltó módon meg kell őrizni a Rajk László, Szőnyi Tibor, Szalay András és Pálffy György temetése 195ó! október 6. Samay Antónia felvétele Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár „... egy temető lehet az aktuális politikai berendezkedés tükre, maguk a temetések azonban teljesen sohasem... "
