A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

morúbb időszaka: lezárt senkiföldjeként vegetált, a síremlékek állapota gyorsan romlott, a sírboltokat pedig egyre gyakrabban feltörték és kifosztották. A temetői épületek nemegyszer különös funkciót kaptak, 1950-től 1959-ig például itt tárolták az Országház elől lebontott Horvai-féle „pesszimista" Kossuth-szoborcsoportot. A bal oldali fal mellett végül minden tiltakozás ellenére felszámoltak majdnem kétszáz sírboltot, legtöbbjüket 1953-ban. Számos, az 1870-es évektől az 1920-as évekig eltelt időben meghalt neves személyt exhumáltak innen, és bát annak idején a családok valamennyi sírt száz évre, illetve a temető fennállásáig megváltották, legnagyobb részük a Rákoskeresztúri temető 16. vagy 28. számú parcellájába került. Köztük volt az 1893-ban épült Saxlehner-mauzóA Saxlchner család sírboltja a temető falánál. Balra a Gumigyár, amelynek terjeszkedése miatt 1953-ban közel kétszáz falsírboltot felszámoltak vagy más temetőbe telepítettek Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma „ 1949-ben exhumálták az ostrom alatt éhen halt és a Rákóczi téren eltemetett Szabó Dezsőt, aki szintén a 24. parcellában kapott sírhelyet... "