A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

Halála után hat évvel gróf Teleki Pált is ex­humálni kellett rangos sírhelyéről, a 20. parcella mellől (az ő hamvai Máriabesnyőre kerültek). Gömbös és Teleki volt a máso­dik világháborúig az a két itt eltemetett kormányfő, akit hivatalának viselése köz­ben ért a halál, akik a legnagyobb temetés­ben részesültek, de akik kiemelt helyen lévő síremlékét 1945 után, a politikai hely­zet alakulásának megfelelően, az elsők kö­zött kellett felszámolni. 1941-re a Kerepesi úti temetőben a megalapítása óta lezajlott temetések szá­ma túllépte a háromszázezret. Hiába fejlő­dött és gyarapodott azonban a két világhá­ború között a temető, környéke egyre több aggodalomra adott okot. A pályaudvarokon és gyárakon kívül 1897-től 1950-ig a szom­szédságában működött a híres Teleki Lász­ló téri használtcikk-piac (a későbbi Lcseri), amely ebben az időben egyben a munka­nélküli kubikusok gyülekezőhelyeként is szolgált. Évről évre egyre többen szorgal­mazták a piac elköltöztetését és a tér par­kosítását. A közelben terült el Budapest „Csikágója" is, 1933 augusztusában pedig, közvetlenül a Kerepesi úti temető északi fala mellett — az egykori Lóvásár tér és a Juranics utca helyén — megnyílt az Ügető. A Teleki tér piacának elköltöztetése volt az egyik célja a temetőt és környékét rendezni kívánó, 1936-os tervnek is. Ez nagyrészt Rosner Ármin elképzelései nyo­mán született meg, aki ekkoriban jelentős temetőművészeti munkásságot fejtett ki. 43 Javaslata szerint, mivel új ravatalozóra, ká­polnára és igazgatósági épületre lenne 43 Vö. Rosner Ármin szerk.: A modern síremlék, Bp., 1932.; Beke László: Kései recenzió egy temetőesztétikai kiadványról, in: Ars HungoricQ}}:} (1983), 185-186.old. szükség, egyúttal meg kell valósítani a te­mető végleges és átfogó rendezését is. Ennek leglényegesebb elemeként a Fiu­mei út felőli sírboltokat fel kell számolni, áthelyezni, és egy új, reprezentatív bejárati épületsort építeni, amelyben temetkezési és más irodák kapnának helyet. Az épüle­tek mögött egy parkosított sáv lenne, ahol a falsírboltokból és ezek környékéről átte­metett neves halottak nyugodnának. (A terv név szerint csupán Vörösmartyt, Arany Jánost és Pulszky Ferencet emelte ki.) Ez a német típusú parktemető lenne az igazi Magyar Pantheon megvalósításának alapja. A javaslat szerint a főkaputól balra az első ötven, jobbra pedig az első százkilencven sírboltot számolták volna fel, a Sebastiani­síremléktől a Ganz-mauzóleumig. 44 A terv­ből végül csak annyi lett, hogy 1939-ben a főváros pályázatot írt ki egy új ravatalozóra (elkészülni azonban ez sem készült el). Sem a területrendezési, sem a további pantheonizációs tervek nem valósultak meg. A Kerepesi úti temető mai képét nem ezek, hanem a második világháború pusztí­tásai, és a megmaradt síremlékek 1960 utá­ni tömeges felszámolása alakította ki. 14. 1945 januárjában egy szovjet műszaki ala­kulat rést robbantott a Kerepesi úti temető falán. Január 11-én a Vörös Hadsereg, folya­matosan haladva a Fiumei út felé, közel­harcban elfoglalta a temetőt. Másnap né­met ellentámadás indult, amely a temető felének visszafoglalása után elakadt. A te­» -N. P.- [Nádoi Pál?]: A Kerepesi temető megújhodása, in: Kő és MukőU-.] (1936), 1-4. old.

Next

/
Thumbnails
Contents