A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
változásait alig kísérte tematikai-ikonográfiái megújulás. Budapesten kívül egyébként viszonylag kevés helyen vették igénybe a jelentősebb síremlék-szobrászok munkáját — ez mind a múlt századra, mind századunkra igaz —, inkább helyi mesterek dolgoztak a fővárosi példák alapján. A sírszobrok költségeinek fedezésére a családi, intézményi vagy fővárosi finanszírozás mellett előfordult a közadakozás is. Emellett századunkban vált gyakorivá a másodlagos felhasználás, tehát egy nem kifejezetten sírra készült, vagy korábban egy másik síron állt szobor vagy sírkő új sírra helyezése, emellett a sírkőipar egyre inkább tömegtermelésre rendezkedett be, véglegesen üzleti vállalkozássá alakult, és ezzel párhuzamosan indult el az egyre nagyobb fokú igénytelenedés felé. A Deák-mauzóleum körüli parcellákban még egymás mellett szerepeltek a historizmus és a szecesszió formavilága által meghatározott síremlékek. Később, a temető főútja melletti — kivételesen szerencsés pillanatban létrejött — árkádsorok kialakításakor már inkább csak a szecesszió jellegzetességei domináltak: a stilizáció, a dekorativitás, a monumentális formálás, az orientális hatás és a magyar népművészet elemei, valamint az építészet és a szobrászat újjáéledő egyenrangúsága. (Az árkádsorok körüli vagy a Deák-mauzóleum mögötti parcellákban azonban már megjelent, az 1930-as években megtelt részeken pedig kizárólagossá vált az az enervált, késői eklekticizmus, amely mind a historista stí33 Redl Károly szerk.: Az égi és a földi szépről. Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez, Bp.: Gondolat, 1988: 11. old. lusok, mind a szecesszió attraktivitását maga mögé utasította.) A szecesszió rövid, de intenzív hazai virágkora a Kerepesi úti temetőre is rányomta bélyegét. Ebben a legjelentősebb szerepet vitathatatlanul a kor zsidó vag)' zsidó származású művészei játszották. Elég a már szóba került vagy a következőkben az árkádsorok kapcsán felsorolt szobrászok névsorát áttekinteni: Donáthot, Kallóst, Margót, Rónát, Teles Edét, Ligeti Miklóst, Damkó Józsefet, Maróti Gézát és Füredi Richárdot éppen úgy meg lehet itt említeni, mint a két világháború közötti síremlék-szobrászat legszínvonalasabb műveit létrehozó Beck 0. Fülöpöt és Vedres Márkot, vagy az Ady-síremlék alkotóját, Csorba Gézát. Nem szabad megfeledkeznünk a kor több tucatnyi valóban jelentős zsidó építészéről sem: mindenekelőtt a máig legkiválóbb hazai temetői architektúrák alkotóját, Lajta Bélát kell kiemelni. Az ekkor tevékenykedő zsidó építészek és képzőművészek tehetségének összetevői közt fontos szerepet kapott az innovációra való hajlam, az ornamentika iránti tradicionális érzék, valamint egyfajta megfoghatatlan, a génekben öröklődő zsidó szépségeszmény: a nag>', töretlen felületek, az elemi, vegyítetlen minőségek, az egyes vizuálisan perceptálható tulajdonságok dinamikájának és intenzitásának szeretete és preferálása. 33 A zsidó származású építészek és szobrászok mind a neológ zsidó, mind a keresztény temetők számára dolgoztak. Nekik köszönhető, hogy a főváros temetőiben
