A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
textusban: Beketow Mátyás sírján pusztán a cirkusz világát testesíti meg, de például a Pintér Jenő-síremléken látható ledöfött oroszlán általánosabb érvényű allegóriaként is értelmezhető. A portré esetében — akár arcképről, akár az egész alak ábrázolásáról van szó — a halál problematikája helyett a hangsúly inkább az életre terelődik. Az elhunyt egyéniségét, alkotásait, egykori tevékenységét, valamely betöltött — privát vagy közösségi — szerepét könnyebb megjeleníteni, akár utalásszerűén is, ezért jóval gyakoribb a síremlék-művészetben a portré és az elhunyt munkásságára való utalás, mint a tiszta allegória. Egyes, az egykori tevékenységre utaló tárgyaknak vagy figuráknak a sírjel részeként való szerepeltetése, illetve a sírjelen való ábrázolása mindig az életmű sűrítésének, szimbolizálásának, vizualizálásának kísérletét jelenti, de ugyanakkor leegyszerűsítését, az elhunytról alkotott kép sematizálását, az egykori komplex egyéniség \ s '25 egyetlen összetevőjének hangsúlyozását is. Az elhaltra való legegyértelműbb utalás, a síremlékre kerülő portré — legyen bár dombormű, buszt vagy egész alak — döntő fontosságú funkcióváltozáson megy át. 26 Mégis, egy egyedinek tekinthető plasztika, bár sírjelként vagy annak részeként funkcionálisan átértelmeződik, még megvalósíthatja az egyéniség kifejező megjelenítését, de közvetlen folytatása, a sírjelen felhasznált fénykép már aligha. Utóbbiak a 19. század második felétől Európa nagy részén, így Magyarországon is rohamosan elterjedtek, főként a szobrászati alkotásokhoz képest szinte elenyésző költségeik miatt (a 25 Vö. Sturcz: i. m., 1983:189-190. old.; Kappanyos András: A temető retorikája, in: Cofé Bábel 1997/2:172-189. old. Kerepesi úti temetőben az 1860-as években jelentek meg). A halott élőként való bemutatása azon a helyen, ahol eltemették, a fénykép révén jutott el jelenlegi végletéhez, de egyúttal megváltozott a gesztus előjele is: a fotográfiák megfogalmazásának sematizmusa éppen az egykori fő célt, az egyéniség ábrázolását kerülte ki. (Éppen ezért a neves személyiségek sírján elhelyezett fénykép a mai napig meglehetősen ritka.) A fent ismertetett öt parcellában portrérelief látható például Szilágyi Sándor, Erkel Sándor, Czigler Győző, Péterfy Jenő, Sóltz Vilmos, Tóth Lőrinc vagy Sziklay Szeréna síremlékén, mellszobor van Csemegi Károlyén, Zichy Mihályén, Barabás Miklósén vagy a Gerlóczy-, a Kamermayer-, az Irányi-, a Falk- és a Ráth Károly-síremléken. Az elhunyt teljes alakja jelenik meg Zirzen Janka vagy Lötz Károly sírján, valamint Bartha Miklósén, ahol azonban nem az élő, hanem a ravatalon fekvő személy alakja szerepel. A Lotz-síremléken egy allegorikus női alak is megjelenik, amely a kontextus ismeretében egyértelműen Lötz Kornéliára utal. Különleges domborművek láthatóak Vízvári Gyula és Szigeti Jolán síremlékén: valós portré allegorikus testtel, a színész megjelenítése egy híres szerepében (amely további, tisztán allegorikus alakokkal kombinálódik, teljesen új szférába juttatva a portrékat). Szintén különleges ábrázolás reprezentálja az elhunyt kilétét Damjanich Jánosné sírján: egy másik, egészen máshol eltemetett személy, történetesen a kivégzett férj portréja (ez az attitűd szöveges formában viszony26 Nagy Ildikó: A síremlék, in Németh Lajos szerk.: Mogyor művészet 1890-1919, Bp.: Akadémiai, 1981:465. old.
