A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

szát akarja megörökíteni. Petrik Albert, a Kerepesi úti temető máig legibletettebb fényképésze szerint azok a sírszobrok a si­kerültebbek, különlegesebbek, amelyek csak a halál misztériumára utalnak, ugyanis az elhunyt közvetlen vagy áttételes megje­lenítése többnyire érdektelenné teszi a sír­emléket. 24 Az allegória gyakori példája a gyászoló vagy gyászolók— legtöbbször női — alakja, a patetikus figura (ez többnyire férfialak), a halál pillanatának bemutatása, a Krisz­tus-képmás, az angyalfigura, illetve más mitikus vagy szakrális alak (általában antik vagy keresztény forrásból), valamint a női vagy férfi akt. Nagyon fontosak a népszerű nemzeti motívumok szakrálisnak tartható — de lényegileg nem antik és nem is ke­resztény kötődésű — funerális példái: a Hungária-alak, a magyar vitéz (ősmagyar harcos, kuruc, huszár, honvéd), a népvise­letbe öltöztetett alak, a pásztor- vagy pa­rasztfigura, a Turul, vagy egyes többletje­lentéssel felruházott tárgyak. A Deák­mauzóleum környékén lévő sírok közül népviseletbe öltözött, de egyben Hungári­aként is funkcionáló női alak látható Irányi Dániel sírján, egy egészen más jellegű, ger­mán típusú Hungária Klapka Györgyén, Beöthy Ákosén pedig a vitézszobrok egyik legszebb temetői példája. Beöthy sírjának ornamentikája egyértelműen utal a híres nagyszentmiklósi ivóedényre is (amelynek felnagyított másolatát készítette el Pulszky Ferenc sírjára Donath Gyula, de felbukkan a Kossuth-mauzóleumban is, és gyakori dekoratív eleme volt a kor temetési 23 Vö, Dutka Mária: A temető művészete, in: Jükör 1938: 827-831. old. 2i Petrik Albert: A kerepesi temető, in: Élet 1910:557-558. old. szertartásainak). Allegorikus női alak (gyá­szoló figura, géniusz, múzsa stb.) látható, több esetben portréval kombinálva, példá­ul Csemegi Károly, Teleszky István, Kamermayer Károly, György Aladár, Telepy Károly vagy Erkel Ferenc sírján (utóbbi modellje egy francia operaénekes­nővolt). Erkel Sándor sírján a hegedülő női alak egyben az elhunyt tevékenységének megjelenítéseként is szolgál. Az allegori­kus férfiszobor gyászoló típusa például a Sóltz- és a Bán ffy-s írem léken látható, a pa­tetikus típus pedig Thaly Emil vagy Tóth Béla sírján. Több alak is szerepel Falk Mik­sa, Kozma Sándor vagy Sziklay Szeréna sír­emlékén. A mitológiai ábrázolás például Péterfy Jenő, a Krisztus Fadrusz János, az angyal Beniczkyné Bajza Lenke vagy Horánszky Nándor sírján tűnik fel. Az állatalakok általában átmeneti esetet képviselnek a tiszta allegória és az egykori tevékenység szimbolizálása között, ponto­sabban ugyanannak az alaknak többféle in­terpretációja is lehetséges. Egyértelműen az allegorikus típusba tartozik az Erkel Fe­renc sírján látható szfinx, de inkább az egy­kori elhunytra utal Szilágyi Dezsőén a tör­vénykönyvet tartó oroszlán, amely itt a politikus szigorú, sőt kíméletlen, mégis igazságos természetét kívánja jelképezni (ez azonban értelmezhetetlen akkor, ha valaki nem ismeri Szilágyi működését: eb­ben az esetben ugyanaz az állatalak allegó­riává válik). Az oroszlán — mind főalak­ként, mind díszítőelemként — számos síron feltűnik a Kerepesi úti temető más részein is, sokszor gyökeresen eltérő kon­Vö. még Petrik Albert: A temető művészete, in: Építő Ipor 1909: 399-400. old.; Petrik Albert: A budapesti kerepesiúti temető, in: Építő Ipor WU: 435-437. old.

Next

/
Thumbnails
Contents