A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
Tóth Kálmán portréja (utóbbi ma már nincs a síron). Huszár munkásságának három közvetlen folytatója Engel József, Donath Gyula és Zala György volt. Engel készítette Balassa János síremlékét, Donath pedig, amint majd szó lesz róla, éppen Huszár síremlékével lett a hazai síremlék-szobrászat megújírója és egyik legnagyobb mestere. Zala munkássága már a temetői művészet következő fejezetéhez tartozik. A kor legjelentősebb hazai funerális produktumát azonban a Gerenday-cég működése hozta létre. Az 1847-ben alapított sírkő-gyártó és -kereskedő cég egy konjunktúrát használt ki: a nemesség és polgárság reprezentatív síremlékek iránti egyre növekvő igényét, valamint a nemzet nagy halottai emlékének megörökítésére irányuló egyre gyakoribb kezdeményezéseket. 5 A Gerenday-cég szerepe általában a sírkövek kivitelezése volt, de sokszor ők végezték a tervezést is. Híres, a temető különlegességeinek számító vasszerkezetű mauzóleumaiknál (a Lyka családé és Gozsdu Emánuelé biztosan a cég nevéhez köthető) azonban csak kereskedőként, vállalkozóként jöhettek szóba, mert vassal egyáltalán nem foglalkoztak. A fentebb említett fal melletti sírkövek közül biztosan az ő művük Vörösmartyé, Szalayé és Pákh Alberté, de ők készítették 1853-ban az — akkor még a Váci úti temetőben felállított — Kisfalu dy-s írem léket is. Az 1859-ben készült Lendvay-síremlék — amelynek megalkotásában olyan jelentős művészek múköd5 Kemény Maria: A Gerenday-féle sírkőgyár története (1847-1952), in: Ars Hungorico 1 1:1 (1983), 93. old. 6 Kemény: i. m., 1983:108. old. Vö. —Kempf—: Lendvay síremléke a pesti temetőben (Gerenday Antal emlékművei), in: Vasárnapi tek közre, mint Dunaiszky László és talán Feszi Frigyes —jelentette a cég első nagy sikerét. 6 Az idősebb Gerenday Antal 1864-ben adta ki cége sírkő-albumát, amelyben gyártmányai egy részét neves személyiségek általa készített síremlékeivel reklámozta. Egy-egy új sírkő-típusának képe sokszor a lapokban is megjelent. Fia, Gerenday Béla, bár szobrászati képzésben részesült, szintén inkább iparosnak és vállalkozónak tekinthető. 7 A hazai városi temetők sírjelei a 19. század közepéig egyszerűek voltak: többnyire kis méretű tumbák vagy vertikális, általában vörös mészkő anyagú sírkövek kevés díszítéssel, de összességében páratlanul gazdag szimbólumrendszerrel, valamint bőséges, tartalmilag gazdag és kalligrafikus értékkel is bíró feliratokkal. A Kerepesi úti temetőben ilyen sírokat csak elvétve találunk. Gerendayék, akiknek működéséhez köthetők a 19. század második felének jellegzetes sírkő-divatjai, döntő hányadban reprezentatív, sorozatban gyártott, de csak részben sematizált sírköveket készítettek, romantikus díszítőmotívumokkal és kevés felirattal, általában külföldi mintakönyvek alapján. A céghez köthető a gránit és márvány obeliszkek pesti elterjedése is. Sok ezer sírt készítettek a főváros és az ország nagyobb városainak temetői számára, egyedi, reprezentatív darabokat és puritán tucat-sírokat egyaránt. Ma a Kerepesi úti temetőben még mindig száznál több sírkövük áll. Az 1880-as évektől lépést tudtak tartani az eklektikus síremlékek divatjával Újság 1859:526-532. és 537-538. old. 7 Vö. Gerenday Antal: Album. Kiadja az első országos szabadalmazott márványműgyár tulajdonosa, Pest, 1864.; Gerenday Béla: A temető költészete. Sírversek és feliratok, Bp., 1898.
