A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

pes újratemetése. Jelképes, hiszen 1946-ban jeltelen sírba temették őt a moszkvai Donszkoj-kolostor temetőjében, ahol 1994-ben a Bethlent kereső bizottság csak a feltételezett sírhelyet találta meg, de magukat a maradványokat nem. A Kerepesi úti temetőben eltemetett urna nem hamvakat, hanem a moszkvai temetőből származó földet tartalmazott. Az állami mellett a privát pantheonizációs aktusokra is akadt példa: 1998-ban családi kezdeményezésre került a 19/1. parcellába az 1891-ben elhunyt Beregszászy Lajos zongorakészítő mester síremléke. Érdemes felsorolni néhány 1989 utáni elsődleges temetést is, főként olyanokat, amelyek nem egy már meglévő családi sírboltot vettek újra igénybe, hanem új sírhely kiválasztásával jártak. Mándy Iván, Goda Gábor és Kővágó József már említett temetése mellett fontos volt még például Halasi-Kun Tibor orientalistáé, valamint Bánhidi Antal és id. Rubik Ernő repülőgép-tervezőké. A családok már korábban meglévő sírjába került többek között 1992-ben Karinthy Eerenc író, illetve Szüle Mihály színigazgató, 1993-ban Kralovánszky Alán régész vagy 1998-ban Preisich Gábor építész. A 27. és 42/1. parcellában az addigi koncepció szerint folytatódtak a temetések. Számos családi sírboltot ma újra rendszeresen használnak, szoros összefüggésben azzal, hogy az egykori nemesi és polgári elit leszármazottai közül nagyon sokan települtek haza a rendszerváltás után. A legtöbb új sírt azonban a 26., a 42., a 42/2. és a 42/3. számú parcellákban jelölték ki, ezek ugyanis 1994 novemberétől újra köztemetőként működnek. 1998-ban egy sziklasírokból álló temetkezési területet alakítottak ki a 14. parcellában. így a Kerepesi úti temetőbe ma elvben ismét bárki temetkezhet, dc az itteni sírhelyek ára több százezer forint. Az újonnan használatba vett parcellákban számos, a közelmúltban elhunyt neves személyt temettek el (például Borbás Tibor szobrászt, Petrasovits Imre agrármérnököt, Csalog Zsolt írót, Hagelmayer István közgazdászt vagy Würtzler Arisztid hárfaművészt), és történt néhány szekunder temetés is (így kerültek ide az 1987-ben elhunyt Váradi Hédi hamvai). A temető új keletű exkluzivitása azonban elsősorban mégis a gazdasági elit — és ebből következően a bombasztikus és ízléstelen sírok — itteni megjelenését determinálta, sőt, mára ez a terület vált a pesti alvilág egyik legfontosabb temetkezési helyévé is. Az 1991-ben létrejött Nemzeti Pantheon Alapítvány szervezésében 1993 augusztusa óta folynak a Kossuth-mauzóleum felújítási munkálatai. Az utóbbi években számos más síremlék is megújult, mindenekelőtt a Ganz-mauzóleum — amelynek 1996-ra befejeződött restaurálása nyomán az épület visszakapta eredeti, Ybl Miklós tervei szerinti képét —, illetve a Gozsdu-sírbolt 1999-ben újra felállított vasszerkezete. Az 1997. évi LIV. számú, a hazai műemlékvédelmet szabályozó törvény a temető egész területét — a már korábban védelem alatt álló sírokkal együtt — műemlékké nyilvánította és fokozott védelem alá helyezte. Ez év óta tehát elvileg egyetlen sír sem számolható fel a Kerepesi úti temetőben. A törvény deklarált céljai között szerepelt a kiemelkedő személyek sírjának megőrzése és gondozása, valamint a művészi vagy kultúrtörténeti ér-