A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

fekvése, látványos környezete, valamint — eleinte még — kedvező árai miatt. Már a múlt század utolsó éveiben eltemettek itt néhány jeles személyiséget, majd a régi budai sírok közül is került ide néhány. A 20. század első két évtizedében olyan kiemelkedő személyek kaptak itt sírhelyet, mint például Cserháti Jenő gépészmérnök, Abray Károly író, Ponori Török Aurél antropológus, Geöcze Zoárd matematikus, Zemplén Győző fizikus, Ponori Thewrewk Emil klasszika-filológus, Mérei Adolf színigazgató, Kherndl Antal mérnök vagy Hibján Samu iparművész. A húszas években itt temették el többek között Asbóth Oszkár nyelvészt, Süss Nándor műszerészt, Nagy Virgil építészt, I laggenmacher Károly és Bánki Donát gépészmérnököket, Rákosi Viktor írót, Semsey Andor mineralógust, Radnai Béla szobrászt, id. Latabár Kálmán Árpád színészt, Krompechcr Ödön patológust, Koch Antal geológust, Lovászy Márton volt minisztert, Rejtő Sándor gépészmérnököt, Tóth Árpád költőt vagy Tersztyánszky Ödön olimpiai bajnok kardvívót. Olyan is előfordult, hogy egy-egy neves személyt már az 1930-as években áttemettek a Kerepesi úti temetőből Farkasrétre (például Holló Barnabás szobrászművészt vagy Kaffka Margitot). A hatvanas évektől azonban előbbibe olyan elenyésző, utóbbiba pedig olyan nagy számú tudós, művész és más híresség temetkezett, hogy a Farkasréti temetőre ráragadt a „kispantheon" és az „alternatív nemzeti sírkert" elnevezés, meg más hasonló terminusok. Sok jeles személy már eleve nem kerülhetett a Kerepesi úti temetőbe — ellenzékisége miatt, vagy mert ragaszkodott az egyházi szertartáshoz —, de az is előfordult, hogy nem bizonyult eléggé „internacionalistának", és a Párt vagy a főváros vezetése ezért nem engedélyezte az itteni temetést. Első körben általában Farkasinszky Lajos — 1973-tól 1987-ig a Fővárosi Tanács elnökhelyettese — döntött arról, hogy valamely elhunyt személy családjának felajánlják-e a Pantheonba való temetkezés lehetőségét. Az ellenzékinek, lázadónak tekintett vagy tragikus körülmények közt elhunyt személyek — főként művészek — sírjai óriási mértékben megnövelték a Farkasréti temető rangját, népszerűségét, zarándokhely-jellegét. (Korlátozott mértékben, de igaz cz más fővárosi temetőkre is: az Óbudai köztemetőre például Bibó István ottani eltemetése után terelődött nagyobb figyelem.) Nagyrészt a Farkasréti temetőben temették el a legszélesebb körben ismert, legnépszerűbb személyeket, például színészeket vagy sportolókat. A Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában markét parcella is volt itt, amikor a Kerepesi úti temető akadémiai parcellájának megnyitása még fel sem vetődött. Mindazok a fentebb már említett tendenciák, amelyek a második világháborúig a Kerepesi úti temetőt jellemezték, egyre inkább a Farkasréti temetőre váltak érvényessé. Amint az a korábbiakban már szintén szóba került, a Kerepesi úti temetőből számos neves személy sírját költöztették át Farkasrétre, és máig kivételesnek számít, ha valakit onnan temetnek át a Pantheonba, mint 1974-ben Meinléin István, 1987-ben Ráth-Végh 1st-