A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

temették el. Giesswein Sándor keresztényszocialista politikus sírját még 1958-ban vitték el Győrbe. Szászy Béla jogtudóst Leányfalu, Váradi Antal írót Visegrád, Ferdinandy Geyza közjogászt Hidasnémeti, Görgey István történészt Óbuda temetőjébe temették át. A legtöbb áttelepített neves sír célpontja azonban az új pantheon, a Farkasréti temető volt: ide kerültek például •—• nem egyszer a család kezdeményezésére —• Pólya Jakab közgazdász, Lengyel Béla kémikus, Faludy Antal színész, Réz Géza bányamérnök, Baros Gyula irodalomtörténész, Pálfy Móric geológus, Istvánffi Gyula botanikus, Kmety Károly jogtudós, Petz Gedeon filológus, Harsányi Kálmán költő, Kernstok Károly festőművész, Tormay Béla állatorvos vagy Tormay Cécile írónő hamvai. Ezt az áttemetési hullámot elsősorban a Kerepesi úti temető egy jelentős részének várható kiürítésével lehetett magyarázni. 18. Az 1960-as évek második felétől zajlott le a Kerepesi úti temetőben az a nagy felszámolási hullám, amely, a védett vagy megkülönböztetett státusú területek kivételével, valamennyi parcella képét átalakította. A kijelölt parcellákból végleg eltávolítottak minden fenntartásra nem javasolt síremléket, köztük számos neves sírt, bár a megőrzendők kiválogatásánál az egyik alapelv az volt, hogy a jelentős személyiségek sírjai — vagy eredeti helyükön hagyva, vagy áthelyezve — megmaradhatnak, még akkor is, ha valamelyikük működése már negatív megítélés alá esik. A parcellákat fokozatosan ürítették ki {volt olyan, ahol csak néhány sír maradt eredeti helyén), amelyet parkosítás, egyes síremlékek restaurálása, valamint az utak kijavítása, esetleg újraburkolása követett. A munkálatok az eredeti tervekhez képest elhúzódtak, majd az 1980-as évek végén teljesen megakadtak, így néhány parcellára — elsősorban a temető perifériáin — már nem került sor. A köztemetői forma utolsó nyomainak megszüntetése szabályosan zajlott: az egyes parcellák felszámolásának szándékát meghirdették — a sírokat át lehetett telepíttetni —, és az evakuáció csak hathónapos várakozás után indult el. A hetvenes évek végére a parcellák többségét a terveknek megfelelően kiürítették, de ennek során híres sírok százai tűntek el a temetőből. Valójában csak a síremlékeket távolították el, a hamvak általában a földben maradtak, jeltelenül (néhány neves személy elhamarkodottan felszámolt sírját utólag így újra meg lehetett jelölni, de ez nem mindig pontosan az eredeti helyen történt). A Kerepesi úti temető, minden igyekezet ellenére, általában elhanyagolt képet mutatott, elsősorban azért, mert — zárt temető lévén — nem volt semmilyen bevételi forrása, és a fővárosra hárult a fenntartás és a rendezés minden költsége (bár maga a temető a nemzet sírkertjeként aposztrofáltatott). Érdemes röviden összefoglalni, hogyan készült el azoknak a síremlékeknek a listája, amelyek megmenekültek a felszámolástól. Éppen a temető elhanyagoltságának megszüntetése volt az egyik célja a Hazafias Népfront budapesti bizottságának, amikor 1968-ban megalakította a Nemzeti Pantheon Akcióbizottságot, amelynek tagjai között volt például Éliás Lajos közgazdász, Borsos László építész, Móra Gábor