A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
ját Aladárét), de olyan is, akit csak a Kerepesi úti temetőn belül kellett áttemetni (így került 1978-ban a temető egy eldugott helyéről az akkor vitathatatlanul legelőkelőbb részre Stromfeld Aurél sírja). A kilencvenes években kerültek nyilvánosságra azok a jegyzőkönyvek, amelyek a Politikai Bizottság ülésein készültek, és amelyekből megismerhetők azok a körülmények, ahogyan az „örök időkre" épülő pantheonba temetendők névsorát összeállították. A Kiss Károly — volt miniszterelnök-helyettes — által vezetett Mártír Síremlékmű Bizottság 1957 áprilisában kezdte meg működését, elsődlegesen azzal a céllal, hogy gondoskodjon a két világháború között és az ellenállási mozgalomban mártírbalált halt kommunisták, valamint a forradalom napjaiban a rendszer védelmében elesettek sírjának rendbehozásáról, illetve új síremlékek állításáról. A Párt vezetői, kimondatlanul, de egyben saját majdani temetésük körülményeiről is határoztak akkor, amikor a pantheon koncepcióját kialakították. Vita nélkül csak az illegalitás időszakának „főmártírjai", valamint a mozgalom számára kisajátított művészek és tudósok kerültek be a névsorba.^ A munkásmozgalmi pantheonon belül szigorú — részben ideológiai, részben pragmatikus megfontolásokon alapuló — hierarchia uralkodott. A hivatalos álláspont szerint, bár a pantheonba való bekerülés már eleve nagy dicsőség volt, meg kellett különböztetni a mozgalom „legkiemelkedőbb" és „kiemelkedő" személyeit. 50 A mauzóleumban, ahová a hamvasztottak kerül19 Vö. Murányi Gábor: Földalatti mozgalom, in: Heti Világgozdoság 17:28 (1995), 69-71. old. tek, a felső szinten helyezték el az előbbiek, az alsó szinten az utóbbiak urnáját, és még az egyes szinteken belül is minuciózusán szabályozták, hogy kik kerüljenek a kiemelt, és kik a másodrangúnak ítélt helyekre. A koporsós temetéseknek helyt adó területen a mauzóleummal szembeni sírsétány felelt meg a felső szint, az oldalparcellák pedig az alsó szint rangjának. A csak emléktáblákból és nem valódi sírokból álló pilonok közül a mauzóleumhoz közelebbiek számítottak előkelőbbnek. A 168 táblára azok neve került fel, akik sírja vagy urnája nem a pantheon területén volt: az ismeretlen helyen nyugvóké, a más temetőben maradottaké és olyan személyeké is, akik a Kerepesi úti temető más részein nyugszanak. Akár olyanoké is, akik valamelyik másik munkásmozgalmi parcellában voltak eltemetve: így például Gábor Andornak két kultuszhelyet létesítettek a temetőn belül, egyet a munkásmozgalmi pantheonban, egyet pedig a 30/2. parcellában. A központi épületet, az 1959-re felépült mauzóleumot Korner József tervezte. I la az előtte álló szoborcsoportot — OlcsaiKiss Zoltán művét — nem vesszük tekintetbe, tömegében és a térszervezés szempontjából is hatásos alkotás. 365 urna számára épült, de a rendszerváltásig összesen 75 került ide (az utolsó 1988-ban), és számuk az áttemetések miatt azóta még le is csökkent: 1998-ban már csak 72 volt. A fennmaradó helyek betöltetlenül maradtak, és a mauzóleum raktárában ma is ott állnak a Zsolnay-gyár által készített üres urnák. Az épületet eredetileg két temetke50 Vö. Szerényi Sándor szerk.: Ismertető a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjáról, Bp.: Fővárosi Temetkezési Intézet, é. n, [1977].
