Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)
,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"
Leánykereskedés A z emberbarátok — jóhiszemű képmutatók — mostanában Európaszerte nagyon meg vannak magukkal elégedve: megindították a mozgalmat a leánykereskedők ellen, akiket a lelketlen jelző nélkül sohasem emlegetnek. Minálunk is történik valami — nemrégiben kongresszust tartottak a leánykereskedelem kérdésében, most pedig a belügyminisztérium hivatalos köriratban interjűvolja meg a közigazgatás embereit, hogy mit tapasztaltak, és mit gondolnak ebben a dologban. Szerencsétlen leányok megmentéséről, lelketlen kufárok üldözéséről lévén szó, természetes szimpátia kél e mozgalom javára. Csakhogy ez a szimpátia amennyire jogos, annyira elhomályosítja az objektív ítéletet, s ne tekintsenek engem ellenzéknek, amikor ezt az ügyet szimpátia nélkül akarom tárgyalni. Természeténél fogva a mozgalom nem törekszik valami radikális eredményre. A leánykereskedelem ellen fordul, azaz, a magyar leányoknak a határon túl való elveszejtése ellen. Végső ideájuk az, hogy egyetlen nőt se lehessen a határon átvinni, aki külföldön erkölcstelen életre volna szánva. Nagyon szép cél: a ledérség maradjon itthon — nagyon üdvös eredmény, de a külföldnek üdvösebb, mint minekünk. Sajátságos jelenség, hogy a mozgalmak, bármely kérdésről legyen is szó, mindig ki tudják kerülni a bajnak igazi mivoltát, s mindig csak melléje dolgoznak. Nyomorról van szó? Nem arról tesznek, hogy ne legyen nyomor, hanem, hogy minél több nyomorgó legyen, akivel jót tesznek. Kivándorlásról tanakodnak? A probléma nem az: milyen viszonyok termelése mellett nem gondolnak az emberek a kivándorlásra, hanem az: mit kell tenni, hogy aki ki akar vándorolni, ne tehesse meg. Csak természetes, hogy a legutóbbi kongresszus filantrópjai, jogászai és közigazgatási kapacitásai nem a leánykérdésről, hanem a leánykereskedésről tárgyaltak. Pedig ez az igen csúnya mesterség, melyet okvetlenül üldözni kell, csak igen kicsi és alárendelt szimptómája az igazi bajnak. S itt aztán a mozgalomnak teljes meddősége előtt állunk. Amíg maga a baj megmarad, a szimptóma ellen hiába küzdenek, s ha sikerülne elérni a leánykereskedelem teljes leverését, ezzel egyetlen szerencsétlen leányt sem mentenek meg a szerencsétlenségétől.
