Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

A terézvárosi toronyóra megszólal. Éjfél után egy óra. Milyen különös gondolatok bántanak! Mintha az a szürke pára egész tömegében megmozdult volna és nekidőlne a zárt kapuknak... Nem köd az, hanem a régi Könyök utca szelleme, mely téli éjszakánként egykori otthonában kísért, és hangtalan szavával megront mindenkit, aki ráfigyel.— Ne álljon vele szóba senki se! Néhány alak bontakozik ki a homályból. Az Andrássy úti kaszinóban mulatság van, onnan jönnek. Sietve, szótlanul haladnak, szegzett fővel, feltűrt gallérral, jól beburkolózva. Áthatolnak a lenge tömegen, az oszlikfoszlik előttük, és mögöttük ismét egybefoly... A nyomor légkörében járnak, érzik nyomását, félnek leheletétől, de nem ismernek reá — látják, és nem akarnak látni... (In: Kóbor Tamás: Aszfalt. Bp., 1894. 3-8. old.)