Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

Kóbor Tamás

Kóbor Tamás N

em szereti a reklámot, nem keresi az érvényesülést, nem vesz részt irodalmi pártharcokban, magányos ember, aki a maga útján jár — ez Kóbor Tamás. Egyformán erős mint író, mint politikus és mint szociológus. Sőt, nekünk éppen ebben az utolsó minőségben tetszik legértékesebbnek. Nem német röpiratokat fordított le magyar társadalomtudományi tolvajnyelvre, hanem megírta a Budapest-ev, a fővárosi kispolgárságnak e legnagyobb stílű regényét, melyet ismerünk. Megrajzolta A csillagok felé-ben a vidéki színészpálya majdnem bántóan éles és igaz perspektíváját. Ez a két regény nemcsak mint szépirodalmi munka lesz maradandó értékű, de egyúttal a múlt századvég nagyérdekű társadalmi dokumentumait fogja annak adni, aki a kor történetét irandja. Kóbor Tamást most ünneplik. Lehet, hogy öröme telik ebben a különös momentumban, mely annyira különbözik elvonult pályájától. De azért nem hiszünk nagyon ebben az örömben. Eddigi életével legalább[is] nagyon reácáfolt arra a föltevésre, mintha külsőségekben élvezetet találna. De ha talán ő, a métier legjobb ismerői közül való, nem veszi túlságosan komolyan a hízelgő és udvarias szólamokat, amelyekkel elárasztják, mi, a közönség ezúttal teljesen komolyan vesszük. Sőt, ilyenkor érezzük igazán a jelzők elkoptatásának veszedelmes voltát. Uram, Istenem, manapság a pajtáskodás és kávéházi barátság annyi silány és éretlen kezdőnek utalja ki a lcgfellengzősebb dicséretet, hogy igazán zavarban vagyunk, ha egyszer azután egy Kóbor Tamásról is kell írni. Hogy éreztessük a különbséget a hasonló szavak különböző értéke között? Hogy értessük meg a közönséggel, hogy ezúttal a szó tényleg azt jelenti, amit akkor jelentett, amikor még nem vált állószedéssé a külvárosi színházak operettjei számára is? Majdnem lehetetlen föladat. Szerencsére a közönségnek nincs szüksége ezekre a magyarázatokra. Belső, titkos, helyes ösztöne magától vezeti reá e disztinkciókra, és bizonyára ezért volt most olyan meleg, olyan őszinte, olyan közvetlen a Kóbor Tamás sikere.

1 í. [?] : Magyar írók otthonukban. Kóbor Tamás. Új Idők, 1910. november 13.459. old. Kóbor Tamás húszesztendős írói jubileumát ünnepelték ekkor. A kiemelés tőlem. S. G.