Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

SÁNTA GÁBOR „A kiábrándult urbanitás poétája"

Az Újság munkatársainak tablóképe a lap fennállásának tizedik évfordulóján 1913 „A pénzbüntetésre ítélt Kóbor Tamás neve... még hosszú ideig nem jelenhetett meg saját lapjában. " tesen kezdődő, meg nem valósult ciklus, amely Zoláéktól időben elegendő távolságra indult ahhoz, hogy önálló, magyar regénysorozat legyen, ahhoz azonban eléggé későn, hogy a megváltozott politikai és irodalmi viszonyok között szerzője maradéktalanul higgyen megírásának szükségességében. Kóbor Tamás nagy dologra vállalkozott, a kilencvenes években megjelent művei alapján figyelemre méltó tehetséggel, de olyan időszakban, amikor felsejlett, hogy a társadalmi tablók kora lejárt, és tapasztalhatta, hogy fiatalabb kortársai máiegészen máshogy gondolkodnak az irodalomról. Míg ők, az idősebbek az érzelmesen túlzó vagy a valós Budapest-ábrázolásra törekedtek, addig az utánuk jövő tehetségesek már „lelki kalandok" közé küldték hőseiket. Poétikai értelemben mindez